Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1996-09-01 / 9. szám
„...ebben a mély hipnotikus állapotban képes arra, ...hogy a belégzéssel „energiát” koncentráljon a mellkasába, ...és ezt az „energiát” kilégzéssel a karján keresztül a teste bármely részére el tudja vezetni... Fektesse csak oda a tenyerét az arcának arra a pontjára, ...ahol a leginkább szüksége van erre az „energiára”, ...és ha megtalálta ezt a pontot, ...akkor a belégzéssel koncentrálja az energiát a mellkasába, ...és kilégzéssel juttassa a karján keresztül az arcába. ... Ez az energia ki fogja fejteni azt a gyógyító hatást, amire ott szüksége van. ... Aktiválni fogja az immunrendszerét, átjárja a mélyebben fekvő szöveteket is, az izmait, a csontját stb. ...” Annak ellenére, hogy a páciensek tájékoztatva vannak a kezelés előtt arról, hogy itt egy szimbólum hipnotikus alkalmazásáról és nem valami misztikus „csodaenergia” megjelenéséről van szó, a betegek többsége olyan szinten képes ezt a szimbólumot átélni, hogy tényleges „áramlást” érez a karján át a mellkasából az arcába. A gyakorlat könnyű átélhetőségét véleményünk szerint három járulékos tényező biztosítja. 1. A beteg arcához emelt karjában, annak felemelt helyzete miatt, gyakran spontán fellép a zsibbadás, bizsergés, amit a beteg az „energia” áramlásának élhet meg. 2. A tenyér és az arc bőrének összérintése az adott területen melegérzést kelt, amit a beteg az „energia” arcba áramlásaként élhet át. Ez az effektus annál is inkább érvényesülhet, mivel a hipnotikus állapot kialakulásával a bőrhőmérséklet jelentősen, akár 3 °C-kal(!) emelkedhet [2]. 3. A gyakorlat végzésekor a beteg légzése fokozódik, ami enyhe hiperventilációt okoz. Ez utóbbi egyfajta „tisztább tudat” kialakulásával járhat együtt [10], és a betegnek kellemes, „emelkedett” hangulatot kölcsönözhet, ami a gyakorlat átélését megkönnyíti. A kialakuló hiperventilációra azonban fokozott figyelemmel kell lenni, mert az bizonyos betegségekben rosszullétet eredményezhet! Ezért az orvos megítélése alapján a módszert kontraindikáltnak kell tekinteni bronchiális asztmában, latens vagy manifeszt tetániában, epilepsziában [10], valamint pánikbetegeknél [8], és minden olyan állapotban, amely a szívizom kóros túlterhelésére vezet (hyperthyreosis, magas vérnyomás, cardiomyopathia, ritmuszavarok stb., ez utóbbiakban azért, mert a hiperventiláció hatására csökkenhet a myocardium oxigénellátása [8]). A módszernek, úgy tűnik, van egy további - fogászati - kontraindikációja is, amely az egyik alább ismertetett esettel kapcsolatban került felismerésre, és a későbbiekben tárgyaljuk. Rövid esetismertetések A továbbiakban ismertetünk néhány esetet, ahol a módszer hatását egyértelműen érzékelni lehetett a tünetek alakulásában. 296
