Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1996-08-01 / 8. szám
helyett - avval egyező volumenben, és sebességgel - 33 ng kg1 min"1 Ang Il-t adagoltunk. III. NA-csoport (n=5): Az állatok kezelése mindenben megfelelt a kcmtoll (I) csoportnál leírtaknak annak kivételével, hogy fiziológiás sóoldat i.v. infúziója helyett - avval egyező volumenben és sebességgel - 0,1 pg kg'1 min'1 noradrenalint adagoltunk. IV. L-NAME-csoport (n=6): Az állatok kezelése mindenben megfelelt a kontroll (I) csoportnál leírtaknak annak kivételével, hogy a 10. percben fiziológiás sóoldat helyett - avval egyező volumenben - i.v. 10 mg kg'1 L-NAME-t kaptak bolusban. V. L-NAME + Ang II-csoport (n=6): Ebben az állatcsoportban a preparációt követő 10. perben 10 mg kg'1 L-NAME-t adagoltunk, majd mintegy 10 perces várakozás után megkezdtük az Ang II i.v. infúzióját (33 ng kg'1 min'1). További 5 perc elteltével következett a 86Rb beadása, majd az állatok ölése. VI. L-NAME + NA csoport (n=6): Ebben az állatcsoportban a preparációt követő 10. percben 10 mg kg'1 L-NAME-t adagoltunk, majd mintegy 10 perces várakozás után megkezdtük az NA i.v. infúzióját (0,1 pg'1 min'1). További 5 perc elteltével következett a 86Rb beadása, majd az állatok ölése. Az artériás középnyomás (MAP), valamint a szövetsúlyegységre eső véráramlásértékekből (Q) vascularis konduktanciát (VK) számoltunk (VK=Q/MAP). A vascularis konduktancia abszolút értékeit VK x 10"3 ml min"1 Hgmm'1 dimenzióban fezetük ki. Ang II, illetve NA-infúziójakor kapott VK-értékeket a kezeletlen kontrollcsoport átlagos VK értékeinek százalékában kifejezve relatív vascularis konduktancia (RCVK) értékekhez jutottunk. Az L-NAME előkezelt + Ang II, illetve NA-infúziót kapott állatok VK-értékével összevetve ugyancsak relatív vascularis konduktanciaértékeket (Rl-nameVK) határoztunk meg. Közölt adataink átlagértékek ±SE. Eredményeink statisztikai értékelésére a Student-féle kétmintás t-próbát, valamint varianciaanalízist használtunk. Szignifikánsnak a p < 0,05 értékeket tekintettük. Eredmények Kísérleti körülményeink között mind Ang II, mind pedig L-NAME- elókezelés dózisfüggő vascularis konduktanciacsökkenést váltott ki az SMG-ben (l.a) és l.b) ábra). Kontrollállataink (I) szisztémás vérnyomása a fiziológiás sóoldat beadásakor 121+5 Hgmm volt, mely érték a kísérlet további időtartama alatt gyakorlatilag nem változott (2. ábra). Ang II i.v. infúziója (33 ng kg'1 min'1) a vérnyomást ugyan numerikusán fokozta (142±17 Hgmm), a növekedés azonban nem volt szignifikáns (p>0,l). Az SMG vascularis konduktanciája a kontroliban 245
