Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1996-07-01 / 7. szám
Fogorvosi Szemle 89. 227-231. 1996. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlástani Klinika (igazgató: dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest Klinikai tapasztalatok light-wire technikával DR. DÉNES ZSOLT Történeti áttekintés A „light-wire” (vékony drótív-enyhe erőhatások) technikát Begg 1956- ban mutatta be és nevezte el [1]. A technika a következő pontokban tért el az addig alkalmazott módszerektől (elsősorban az edgewise technikától) [2]: 1. egypont-érintkezéses bracketek (módosított szalagív-bracket); 2. vékony, magas elaszticitású, körátmetszetű ív, 0,4 mm átmérőjű „ausztráldrót”, melybe hélixeket hajlít a fiziológiás és viszonylag gyors fogelmozdításra; 3. tipikus blokkoló hajlításokat alkalmaz a horgonymolarisok védelmére; 4. nem alkalmaz extraorális elhorgonyzást. A kezelés menetét Angle II/l rendellenesség esetén négy praemolaris extractiójával három fázisban határozza meg: Helyhiányok megszüntetése, tengely körüli elforgatás; a felső frontfogak hátrafelé döntése, az oldalsó fogak occlusiójának javítása intermaxillaris gumihúzással. A rések zárása döntéssel a frontfogak területén, intermaxillaris gumihúzás további alkalmazása. Tengelykorrekciók a front területén „torque” segítségével, a szemfog és a második praemolaris occlusiójának végleges beállítása. Fogéi és Magill megpróbálták a Begg-technikát az edgewise technikával kombinálva élív bracketeket alkalmazva [3]. A Jarbak-féle „light-wire” technika Jarabak a viszonylag puha körátmetszetű ív elaszticitását számos „kacs” behajlításával fokozza, és különböző loop formákat használ [4, 5]. Az így keletkezett erők biológiásak, és kitartanak az adott kezelési fázis végéig, ennélfogva kevesebb ívet cserél. Nagyon lényeges eleme a technikának, hogy teljes egészében a hajlított ív végzi a fogelmozdítást, és a tér bármely irányába elmozgathatjuk a fogakat kis erők segítségével („light-forces”). A kezelés befejezése előtt Jarabak is Érkezett: 1996. március 4. Élfogadva: 1996. április 227
