Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-01-01 / 1. szám

A foglalkozási (beosztás) státus hatása a parodontium, a fogazat és a szájhigiéné állapotára

(átlag)

VII. táblázat

Pl

DMF T

M

F

OHI-S

vezető állású és értelmiségi

0,64

15,56

5,81

8.52

1,25

adminisztratív szellemi

0.84

16,31

7,82

6,73

1,54

középfokú szakember

0,76

16,37

8,49

6.40

1.65

szakmunkás

0.93

17.23

9,31

6,33

1,84

betanított és segédmunkás

1.29

19,78

13,91

4.16

1.51

önálló, egyéb

1.17

14,73

5,76

6,87

2.18

VIII. táblázat

A foglalkozási mobilitás hatása a parodontium, a fogazat és a szájhigiéné

állapotára (átlag)

Pl

DMF-T

M

F

OHI-S

nem mobil

0,87

16,23

8,07

6,58

1,56

felfelé mobil

0,70

16,76

8.05

7,21

1,53

lefelé mobil

1.11

24.80

14.20

8,40

0,90

önálló lett

1,24

15,67

6.22

7,36

2,23

kategóriánál — csak fordított arányban: a vezető állásúaknál és értelmiségieknél mintegy kétszeres a tömött fogak aránya.

A parodontalis statusnál az előbbiekhez hasonló különbségek voltak regisztrálhatók. A PT a vezető állásúak és értelmiségiek 0,64-es értékéről 1.29-es értékre emelkedett a betanított és segédmunkásoknál. A szájhigiénés index alakulásánál viszont ilyen különbségek nem észlelhetők. A felső kategóriához viszonyítva emelkedés megy végbe, de ez nem lineárisan történik, illetve a különbség nem szignifikáns.

Kísérletet tettünk arra, hogy mérjük a foglalkozási mobilitás hatását az oralis status alakulására (az első foglalkozás/beoszt.ás illetve az elért jelenlegi foglalkozás/beosztás összehasonlítása alapján) (VIII. táblázat). A DMF-T-mutató tekintetében kiugróan magas értéket találtunk a lefelé mobil életpályát befutott pácienseknél, bár ez az alacsony esetszám (10 fő) miatt statisztikailag alig értékelhető. Az eltávolított fogak tekintetében szintén magas a lefelé mobil személyek átlaga. A parodontalis index (Pl) legkedvezőbb a felfelé mobil személyeknél, legmagasabb az önállóvá váltak és egyéb foglalkozási csoportok esetében. A szájhigiénés index azonos a nem mobilak és a felfelé mobilak esetében, magas az önálló és egyéb kategóriánál.

Vizsgálat tárgyává tettük azt is, hogy a fogorvos felkeresésének gyakorisága változtatja-e az oralis statusról a foglalkozási kategóriáknál kapott eredményeket (IX. táblázat). Azt kaptuk, hogy a I)MF-T-index értékét a fogorvos félévente/évente történő felkeresése az adminisztratív szellemi, a szakmunkás, a betanított és segédmunkás-kategóriánál csökkentette (nem szignifikáns mértékben), a vezetőknél, illetve értelmiségieknél és a középfokú szakembercsoportoknál nem változtatta. A Pl-érték alacsonyabb a félévente/évente fogorvoshoz járó vezetőknél, az adminisztratív szellemieknél és a szakmunkásoknál, szignifikánsan alacsonyabb a betanított és segédmunkásoknál (1,3 illetve 0,7). A szájhigiénés index (OHI-S) a szakmunkásokat kivéve minden foglalkozási kategóriánál alacsonyabb a fogorvost félévente/évente felkeresőknél, de a különbség nem szignifikáns.

21