Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1996-04-01 / 4. szám
nanciás képalkotó eljárással készített felvételsorozat. Emellett külön megemlíti az ízületben az életkor előrehaladtával jelentkező fiziológiás elváltozásokat, valamint a nem fiziológiás jelenségeket. A rágóizomzattal foglalkozik a következő részben. Elemzi az egyes izmok szerepét az állkapocs nyitó-csukó mozgása során. Felnőtt férfiak esetén a rágófogaknál 80, a metszőknél 20 kg-ban adja meg a rágónyomás értékét. A három pár állkapocszáró izom rostjainak lefutási irányából következik, hogy a m. temporalis kontrakciójakor az elülső fogakra, míg a m. masseter - m. pterygoideus medialis által alkotott izomhurok kontrakciójakor a hátsó fogakra esik az erőhatás tengelye: a temporalis izom húzási iránya így a gyors ráharapásért, míg az utóbb említett izmok az erőteljes rágófunkció kifejtéséért felelősek. A rágónyomás többi koponyacsontra történő átvezetését, elosztását sematikus ábrával szemlélteti. Részletesen elemzi az állcsontok, az állkapocsízület, a fogazat és a neuromuscularis mozgatóapparátus által alkotott, stomatognath rendszer néven ismert egységet. A 8. fejezetet a szájüreg leírásának szánja. Itt részletesen foglalkozik a szájüreg ideg- és érellátásával, majd ehhez kapcsolódóan a szájüregi érzéstelenítésre tér ki. Rajzos ábrákkal illusztrálja az érzéstelenítés során szükséges topográfiai ismereteket, emellett az érzéstelenítőszerek hatásmódjára is kitér. Ezután tárgyalja az ajkak, a nyelv, a nyálmirigyek anatómiáját. Az ezt követőkben az orr- és orrmelléküregeket, majd a fej-nyak tájék érellátását, majd ugyanezen terület beidegzését írja le. Mindezek megértéséhez színes ábrák sokaságával próbál segítséget nyújtani. A 12. fejezetben a nyaki régiókat ismerteti. A garat és a lágy szájpad izomzatának, nyálkahártyájának ér- és idegellátásának leírása után részletesen tárgyalja a nyelés folyamatát, majd rátér a gégére. Elemzi a gégefő nemek közti, valamint az életkorra jellemző eltéréseit, majd a limfatikus garatgyűrű és a nyaki nyirokcsomók szerepét, egymáshoz való viszonyát. Részletesen leírja a nyak- és tarkóizomzatot, s kiemelten tárgyalja a nyaki fasciákat, megemlítve azok klinikai jelentőségét. Rengeteg jól értelmezhető, sematikus ábra könnyíti meg a következő részben a craniofacialis, illetve craniocervicalis tájék fejlődéstanának megértését. A hosszú 14. fejezet első felében a pectoralis, második felében az abdominális tájékot ismerteti. Izomtanuk ismertetése után a visceralis képletekre tér rá: a tüdőkre, a szívre, utóbbi kapcsán az egész keringési rendszerre, a nyelőcsőre, illetve a gyomorra, bélrendszerre, a májra, a hasnyálmirigyre, a lépre és a vesékre. Ugyanitt tárgyalja a medencei képleteket: az urogenitalis szervek anatómiáját. Az első kötet utolsó fejezetében a végtagok csont és izomtanát ismerteti. Az ezt követő fejezetekben az idegrendszer sejtjeinek szövettanával, az idegrendszer fejlődéstanával, a központi és perifériás, majd a vegetatív idegrendszer anatómiájával foglalkozik. Külön fejezetet szán a gerincvelő, az agytörzs, a formatio reticularis, a kisagy, a felszálló pályák ismertetésének, itt részletesen foglalkozik a trigeminus ideggel, annak perifériás és centrális sérüléseire is kitér. A 26. fejezetben a motorikus rendszerek ismertetése során ismét kiemeli a nervus trigeminussal kapcsolatos reflexpályákat - nevezetesen a mandibulához kapcsolódóan a masseter- és szájnyitási reflexeket-, s leírja a rágás idegi szabályozását. Alkalmazott anatómia címszó alatt kitér a motorikus rendszer léziói kapcsán létrejövő bénulásos tünetek elemzésére. A továbbiakban ismerteti a diancephalont (hypophysis-thalamus), majd a limbikus rendszerrel, a szaglás, a hallás, a látás, az ízérzés, valamint a vestibularis készülék neuroanatómiájával foglalkozik, tárgyalja a neurotranszmitterek anatómiáját, majd a 37. fejezetben az agy és a gerincvelő érellátásával foglalkozik. Az utolsó fejezetben az agyburkokat ismerteti. Dr. Kalocsai Katalin és dr. Gerle János 137
