Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)

1995-07-01 / 7. szám

Fogorvosi Szemle 88. 219—224. 1995.

Debreceni Orvostudományi Egyetem, Stomatologiai Klinika (igazgató: dr. Keszthelyi Gusztáv egyetemi tanár), Debrecen és Gyógyszertani Intézet*

(igazgató: dr. Szegi József egyetemi tanár), Debrecen

Erythromycin, clindamycin és lincomycin nyálba történő kiválasztódásának vizsgálata

IFJ. DR. KELENTEY BARNA ÁRPÁD és t DR. KELENTEY BARNA JÓZSEF*

Az utóbbi évtizedekben a penicillinféleségekkel szemben rezisztens baktériumtörzsek alakultak ki, és a betegek gyakori kezelésekor allergiás tünetek mutatkoztak. A makrolid antibiotikumok közül az erythromycin (Erythromycin, Eryc), a linkozamidok közül a clindamycin (Dalacin C) és lincomycin (Lincomycin) penicillinrezisztens törzsekre is hatnak, ugyanakkor keresztallergiát nem okoznak [4, 6, 16, 19].

Mindkét vegyületcsalád bakteriális támadáspontja azonos, ezért együtt adásuk kerülendő (kompetitiv antagonizmus) [7].

Fogászatban, szájsebészetben jól alkalmazhatók [5, 15], mivel az anaerobokra jól hatnak, a clindamycin kitűnő csontpenetrációval rendelkezik per os adás után is [11]. Profilaktikus célból elsőként választandó szerek penicillinallergiás betegeknél, amennyiben fogászati — vérzéssel járó — beavatkozás elvégzése indokolt [3, 7, 16, 18, 21].

Antibiotikumok (penicillin és félszintetikus származékok) nyálba történő kiválasztódását először Render és mtsni., majd Adler-Hradeczky és Kelentey mutatták ki [1, 2].

Eddig több közleményben számoltunk be különféle antibiotikumok nyálba történő exkréciójáról [12, 13, 14].

A makrolid és linkozamid származékok nyálba történő kiválasztódásának ismerete azért fontos, mivel a szájüregben előforduló patogén penicillinrezisztens baktériumok — extractio utáni - bacteriaemiát és makacs stomatitist okozhatnak.

Jelen közleményünkben az erythromycin, clindamycin és lincomycin vér- és nyálszintjeit vizsgáljuk.

Vizsgálati anyag és módszer

Az erythromycint i. v. és per os, a clindamycint és lincomycint per os alkalmaztuk nyulakon az emberi terápiában adott egyszeri dózisban (15 mg/kg). A beadástól számítva az első három órában 30 percenként, majd

Érkezett: 1994. október 17.

Elfogadva: 1994. november 25.

219