Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)

1995-01-01 / 1. szám

szag”, Svájc számára lesz elérhető, ahol pl. Zürichben a 66 éveseknek átlagosan 14,8 foga van [4].

A nagymértékű fogelvesztés miatt nem meglepő, hogy a legfiatalabb korcsoportban a primer, a szekunder és a gyökérszuvasodás száma alacsony. Hasonló nagyarányú elfogatlanodást és a fogszuvasodás csökkenését tapasztalták a korábbi magyarországi vizsgálatok [2, 5, 9, 11]. Egyetlen jelentős eltérésnek csak a nőknél magasabb M/T értéket tekinthetjük. A korábban elfogadott álláspont a konzerváló, parodontológiai és szájsebészeti beavatkozások fontosságát támasztja alá. A nemzetközi összehasonlításban is magas fogatlansági szint és a maradó fogak kis száma viszont azt mutatja, hogy a jelenlegi időskorú populáció konzerváló fogászati szükséglete elhanyagolható. Ide sorolhatjuk a tömésterápiát, az endodontiát és az egyes fogak megkoronázását is. Az angolszász és a skandináv irodalomból is ismert nagyszámú gyökérszuvasodás és ék alakú hiány szintén nem található meg, mivel ezen elváltozások kialakulása előtt a legtöbb fogat már kihúzták.

A parodontológiai ellátási szükséglet a nagyfokú foghiány miatt epidemiológiai szempontból ugyanúgy nem releváns. Metodikai szempontból (túl sok hiányzó fog) nem tartottuk a CPITN-t értékelhetőnek, az ellátási stratégia kidolgozásánál azonban figyelembe kell venni, hogy az időskorú lakosság szájhigiénés felvilágosítása és a fogkövek eltávolítása igen fontos.

Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a 74 éven felülieknek több mint fele parodontológiai és nyálkahártya-kezelést igényel. Alapvető eltérés azonban nincs a nemzetközileg elfogadott ajánlástól, tehát a maradék fogazat félévenkénti higiéniai ellenőrzése, ellátása célszerű.

Mivel Magyarország most tér rá egy olyan teljesítményelvű finanszírozásra, mely Németországban már régen működik, fel kell hívnunk a figyelmet az egyéni profilaxis fontosságára, melyet a nyereségorientált fogorvosi ellátás nem mindig tud eredményesen alkalmazni.

Egy nagyváros időskorú lakosságának vizsgálatából kapott eredmények nem reprezentálják a magyarországi teljes lakosságot, mégis ezek a legfrissebb statisztikai adatok erről a korosztályról. Természetesen további vizsgálatok kisvárosokban és községekben is szükségesek lennének általánosabb következtetések levonásához. A legfontosabb jellemzői a magyarországi nagyvárosi időskorú lakosság szájállapota a nagyarányú foghiány és fogatlanság. Az időskorú lakosság konzerváló fogászati és parodontológiai kezelési szükséglete — a foghiányok miatt - epidemiológiai szempontból jelentéktelen. E kedvezőtlen állapot megváltoztatását a primer prevenció módszereit következetesen alkalmazó stratégia segítségével lehet a jövőben elérni, ahol a fogelvesztés meggátlása a fő cél, s a hangsúly a prevención és a fogmegtartó tevékenységen van. A maradék fogazat megtartására szolgáló ellátásokat (fogak megkoronázása, professzionális szájhigiéné, fogkőeltávolítás) és a páciensek egyéni felvilágosítását tartjuk a protetikai ellátás mellett elsődlegesnek.

21