Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
A nemzetközi vizsgálatban részt vevő országok adatait összevetve [7] azt találtuk, hogy az 55-64 éves korosztályban Németországban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon a fogat lanság mértéke 17 és 20% között, Belorussziában és Ausztriában 10%, Szlovéniában és Olaszországban hat százalék volt. Nők között találtunk több fogatlant a német, a cseh és szlovák, az osztrák és magyar mintákon. A 65-74 éves korcsoportban a vizsgált személyek több mint harmada volt fogatlan Németországban, Lengyelországban és Csehszlovákiában, Magyarországon viszont 50% fölé emelkedett arányuk. A legidősebb korcsoportban Olaszország kivételével a fogatlanság mértéke meghaladta az 50%-ot, Magyarországon 73%-kal a legrosszabb a helyzet. A 64 éven felüliek fogatlansága mértékének 25% alatt kellene lennie a WHO „Egészséget mindenkinek 2000-re” ajánlásai szerint. Ennek az ajánlásnak megvalósítása Magyarország számára irreális [7]. A jelenlegi átalakulás, esetleg privatizáció előtt álló fogorvosi ellátóhálózat nehézségeinek ismeretében nehéz prognosztizálni az elkövetkező évek tendenciáit. A fiatalabb korosztályokat érintő primer prevenciós módszerek és a 35-44 éveseket megcélzó prevenciós szemléletű protetikai ellátási stratégia vezethet a fogatlanság redukciójához. A szájban található fogak száma az 55-64 éves korcsoportnál talált 10-ről a legidősebb korosztálynál kettőre csökkent. A legfiatalabb vizsgált populációnál átlagosan nyolc fog volt occlusióban, de ebből csak három volt egészséges. Az életkor és az elfogatlanodás növekedésével a 74 éven felüli korosztályban csak minden harmadik vizsgált személynél volt occlusióban álló fogpár megfigyelhető, s csak minden negyedik volt közülük egészséges. Összehasonlítva Balogh és mtsai [1] 30 évvel ezelőtti adataival, a jelenlegi eredmények rosszabb orális egészségi szintet mutatnak. A legfiatalabb korcsoportban a még szájban lévő fogak száma Németország, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország esetében 10-11 között volt, mely szignifikánsan különbözött az olasz, osztrák, belorusz, szlovén (14,9—17,4) adatoktól. A középső és a legidősebb korcsoportban a magyar adatok voltak a legkedvezőtlenebbek. A szájban található fogak száma és a szociális tényezők között (életkörülmények, hivatás, általános egészségi állapot) összefüggések fedezhetők fel (1. ábra). Látható, hogy a magát egészségesnek érző, családban élő, szakképzettséggel rendelkező személyek őrizték meg leginkább fogaikat. Az alsó állcsont fogai, valamint a frontfogak nagyobb számban maradtak meg, mint a felső, illetve őrlőfogak (2. ábra). Legtovább a protetikai szempontból is jelentős alsó és felső szemfogak voltak a vizsgált személyek szájában találhatók. Ez az eloszlás hasonló volt Bruszt 1962-es vizsgálatában [2] tapasztaltakhoz. Az a WHO-ajánlás sem tűnik Magyarország számára elérhetőnek, hogy 2000-re a 64 éven felülieknek is 20 még funkcionáló foga legyen. A vizsgált csoportokban a kor előrehaladásával a magas 28-as DMFT- index tovább 31-re emelkedett (IX. táblázat), miközben sem a D/T- sem az F/T-érték nem dominált, hanem az M/T. Ez önmagában 21-ről 30-ra emelkedett. A WHO által kitűzött cél valószínűleg csak a „prevenciós mintaor-18
