Fogorvosi szemle, 1995 (88. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
HALÁLOZÁS DR. NAIM ADEL 1943-ban született Szíriában, Soneda helységben. Felsőbb tanulmányait Magyarországon, a SOTE Fogorvostudományi Karán végezte. 1977-ben nyerte el fogorvosi diplomáját, majd 1979-ben fog- és szájbetegségekből tett sikeres szakvizsgát. Családi kötelékei a magyar földhöz kötötték, itt találta meg új hazáját. Tehetsége, szorgalma és elképzelései az átlagorvos fölé emelték őt. Érdeklődése a szájsebészet, are- és állcsontsebészet felé irányult. 1984-ben ráépített szájsebészeti szakvizsgát is tett. A medicina e területén szeretett volna alkotni és magas szintű klinikai tudományos munkát folytatni. A Magyar Tudományos Akadémiához pályázatot nyújtott be, amelynek témája a háborús maxillofacialis sérülések ellátása volt. Pályázata alapján az Akadémiától aspiránsi státuszt kapott, így megkezdhette felkészülését. Szülőhazája körül ez idő tájt háború dúlt. Hogy embertársain segíteni tudjon, és hogy a háborús sérültek ellátásában tapasztalatokat szerezzen, 1984-ben Szíriába utazott. Itt a háborús sérülteket ellátó kórházban dolgozott. Munkáját pihenés nélkül, önmagát nem kímélve végezte. A szünet nélküli emberfeletti munka kikezdte egészségét, és őt magát is akut sebészi ellátásban kellett részesíteni. Amikor hazajöhetett, még hosszú ideig szorult kezelésre. ígéretes sebészi és tudományos munkáját fel kellett függesztenie. Pest megyében, Kemencén helyezkedett el mint körzeti fogorvos. Itt is olyan munkatempót diktált magának, amely messze meghaladta az átlagosat. Betegei rövid idő alatt megszerették. Soha nem utasított el egyetlen rászorulót, hozzáfordulót sem. Mások segítésére és vigasztalására mindig volt energiája. így nem csupán betegei, de kollégái és munkatársai is megszerették. Egész élete, magánjellegű vagy munkakapcsolatai is bizonyítják, hogy ő is szerette az embereket. Fájdalmat, keserűséget senkinek nem okozott. Megpróbáltatásait mély bölcsességgel viselte. Magas szakmai műveltsége folytán munkáját kifogástalanul végezte. Betegsége az utóbbi hónapokban rohamosan elhatalmasodott rajta, de még intenzív osztályra kerülése előtt is kezelte, gyógyította betegeit. Sajnos, minden orvosi segítség mellett sem tudott betegségével megküzdeni. 1994. szeptember 18-án, élete delén hunyt el. Családjának és szakmájának élő, jó orvost, igaz barátot, igaz embert veszítettünk el. Hiányát mindig érezni fogjuk, emlékét megőrizzük. Dr. Bőgi Imre 121
