Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
l/а, b ábra. A frontfogtájékra (a) és a kis- és nagyőrlők tájékára tervezett (b) gyűrűműszer műszaki rajza. A: működő rész, B: tompított végű hegy, C: ütköző, D: ergonómiai szempontok alapján tervezett nyél A műszer hegye és az ütköző közötti távolságnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a gyűrű stabil megakadását biztosítsa, felcsúszását gátolja, és egyúttal a gyűrű kisfokú elmozdulása és játéka is lehetséges legyen. Túl hosszú hegy szintén akadályát képezi a műszer használatának. Az ütköző kialakításánál ügyelni kell arra, hogy kellő nagysága révén megakadályozza, hogy a rugalmas gyűrűk esetleg az ütközőt átugorják, ugyanakkor nem lehet akkora kiterjedésű sem, hogy a fogorvost zavarja a közvetlen rálátásban, illetve hogy nekiütközzön, elakadjon a szomszédos képletekben (2. ábra). A műszer egészének mérete tehát a nyél (D), a működő részt hordozó rész (összekötő rész), valamint a működő rész (A) összmérete megegyezhet a forgalomban lévő fogorvosi kéziműszerek (szonda, tükör) átlagméreteivel. Az ettől való csekély eltérés a műszer használatát, működőképességét nem befolyásolja. 2. ábra. Az ütköző optimális méretének megállapítására szolgáló kísérleti műszersorozat 42
