Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-02-01 / 2. szám
Fogorvosi Szemle 87. 35—39. 1994. Debreceni Orvostudományi Egyetem, Fogászati Klinika (igazgató: dr. Keszthelyi Gusztáv egyetemi tanár), Debrecen A patológiás fogkopás fajtái, különös tekintettel az erosióra — egy eset kapcsán DR. MADLÉNA MELINDA, DR. NAGY GÁBOR és DR. KESZTHELYI GUSZTÁV A fogak kopása élettani jelenség, de ismeretes patológiás formája is. A patológiás foganyagvesztéssel kapcsolatos klinikai szimptómák már régóta gondot okoznak a gyakorló fogorvosnak. Sokszor nehéz meghatározni az etiológiai faktort, a pontos diagnózist és a minden szempontból megfelelő terápiát. Gyakorlati munkánk során pedig mind gyakrabban szükség volna rá, mivel egyre több beteg jelentkezik ilyen eredetű problémával. Jelen munkánkban a célunk az volt, hogy összefoglaljuk a patológiás fogkopás gyakorlati vonatkozásait, kiemelve leggyakoribb, panaszt is okozó formáját. A fogak bármely okból létrejövő kopását régebben abrasiónak nevezték (a hazai szakirodalomban még ma is gyakran így szerepel), és mértékét abrasiós fokkal fejezték ki [13, 14]. Az utóbbi időben a fogkopás három, etiológiájában egymástól különböző fajtáját írják le, melyet a WHO is elfogadott: az attritio, az abrasio és az erosio [4, 21, 23, 28]. Az attritio a fogállomány vagy a tömés csökkenése olyan kopás révén, melyet a rágás vagy az occlusiós, illetve approximális felszínek közötti kontaktus hoz létre. Az abrasio a fogállomány vagy a tömés csökkenése kopás által, melyet a helytelen száj higiéné okoz, és a fognyak területén észlelhető. Az erosio a fog kemény szöveteinek progreszszív csökkenése, melyet legtöbb esetben a táplálékban lévő savak okoznak. Baktériumok nem vesznek részt a folyamatban. Eccles (1982) a fogkopás helyett a fogfelszínvesztés kifejezést javasolta, mellyel mindhárom állapot pontosabban jellemezhető [7]. A fogfelszínvesztés különböző klinikai szimptómákban jelentkezhet (1. táblázat) [22]. A fogorvosi vizsgálat az anamnézis felvételéből, klinikai vizsgálatból (leszárított fogfelszíneknek különböző irányból, megfelelő megvilágításban történő vizsgálata) és intraoralis rtg.-felvételek készítéséből áll [5, 28]. Ezek segítségével tájékozódunk a beteg szubjektív panaszairól, azok fennállásának idejéről, étkezési, illetve egyéb olyan szokásairól, melyek kapcsolatban lehetnek a fogfelszínvesztés kialakulásával (a beteg foglalkozásából adódó szokások, bruxismus, helytelen fogmosási technika stb.), esetleges általános betegségeiről (alkoholizmus, bulimia nervosa) a szájban látható objektív elváltozásokról, az occlusióról. Érkezett: 1993. április 8. Elfogadva: 1993. június 30. 35
