Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
Fogorvosi Szemle 87. 289—298. 1994. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlástani Klinika (igazgató: dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest A pharyngealis lezárás kialakítása a hazai gyakorlatban DR. KAÁN MIKLÓS, DR. KISPÁL A R LETT és DR. LAJTA BEÁTA A felső teljes protézisek stabilizálásának egyik legfontosabb tényezője az alaplemez pharyngealis szélének individuális kialakítása. A kérdés fontossága miatt vizsgálatunkkal tájékozódni akartunk arról, hogy a hazai gyakorlatban milyen módszerrel, anyaggal és eszközzel történik a felső teljes protézisek pharyngealis szélének kidolgozása, e terület ventilszerű zárásának biztosítása, s hogy e lényeges munkafázisban hogyan érvényesülnek a tudományos irányelvek. Irodalmi áttekintés A felső teljes protézisek pharyngealis szélével foglalkozó irodalmi utalások nem egységesek. Közismert azonban, hogy e területen a mindennapi gyakorlatban széles körben érvényesülnek olyan íratlan törvények, melyeknek nincs irodalmi alapjuk, s melyek ellentétesek a tudományos útmutatásokkal. A szerzők nagy többségének az a véleménye, hogy a felső protézisek stabilitása szempontjából a legkedvezőbb az, ha a pharyngealis hátsó lezárását a funkciós lenyomat egyik mozzanataként — tehát mindig individuálisan — a fogorvos alakítja ki. E szerzők olyan módszereket és anyagokat alkalmaznak, mellyel meghatározható az alaplemez pharyngealis irányú kiterjesztése, s lemintázható az Ah-vonal, illetőleg az orrfúvási vonal kontúrja, s amely lehetővé teszi a nyálkahártya szövettani szerkezetéhez igazodó ventilfelület megformálását. Először 1927-ben Merk még zöld Kerr-csíkkal (1. ábra), majd Gysi és Köhler 1929-ben, Máthé—Bonyhárd 1931-ben, Hauptmeyer 1933-ban már száj hőmérsékleten lágyuló fekete viasszal mintázta le ezt a területet. Hauptmeyer az addig használatos Ah-vonal helyett elsőként nevezi meg és ajánlja az orrfúvási vonalat, melynek ötféle változatát különbözteti meg (2. ábra). Molnár—Schranz—Huszár magyar nyelven először 1950-ben írnak az orrfúvási vonalról, melynek lenyomatozására szájhőmérsékleten lágy viaszt ajánlanak. Érkezett: 1994. június 28. Elfogadva: 1994. augusztus 10. 289
