Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-10-01 / 10. szám
nak ugyanúgy, mint a stomatologiának. Az e téren végzett munkám során összegyűjtöttem azokat a fogászatban előforduló öröklődő jellegeket, fejlődési rendellenességeket, betegségeket, amelyek genetikai okokra — vagy legalább is részben azokra vezethetők vissza, mint pl. a fogszuvasodás vagy a fogágybetegségek — és ezeken kívül a vonatkozó szindrómákat is. Az orális genetika jelentősége az igazságügyi fogorvostanban a személyazonosság fejezetének egyik egészen különleges ágában, a leszármazás tisztázásában igen tekintélyes. Leggyakrabban a gyermektartási-apasági keresetekben kerül szóba. De a leszármazás tisztázása szükséges lehet olyankor is, amikor idegen gyermeket csempésznek más családba, tehát az ún. gyermekalácsúsztatási esetekben, amikor jómódú gyermektelen asszonyok idegen szülöttet sajátként tüntetnek fel a terhesség előzetes és a gyermekágy utólagos színlelése mellett. Előfordul az is, hogy szülőintézetben véletlen gyermekcsere folytán válik később szükségessé a leszármazás tisztázása. Máskor szükséges lehet ez, ha az önmagán segíteni nem képes gyermeket szülője elhagyja, s ezáltal életét tudatosan veszélyezteti, vagy kóborló, elmebeteg, néma személyek családi hovatartozásának kutatásakor, s olyankor is, amikor eltűnt vagy eltüntetett személy helyébe később valaki jelentkezik. s az illető jogaiba akar kerülni stb. Abban az esetben, ha csak egyetlen öröklött jelleg, fejlődési rendellenesség, betegség mutatható ki, ilyenkor is az egzakt diagnózis megállapításához elengedhetetlen még mások után is kutatni, olyanok után, amelyek csak ritkán mutathatók ki. Sok fogászati anomália ugyanis más orvosi szakokban esetleg komplexen is előfordulhat. Ezért az egységes szemlélet szempontjából elengedhetetlen, hogy a fogorvos ezeket a nem elsősorban fogászati jellegeket is ismerje. Az a körülmény, hogy az öröklött orális jellegek — különösen a rendellenességek — előfordulása sokkal gyakoribb a más területeken előfordulókénál, úgy vélem, feljogosított arra, hogy ezeket külön monográfiában tárgyaljam. Egyes öröklött betegségeket, szindrómákat, amelyek öröklötten, familiárisán fordulnak elő, ugyancsak ismertettem. Az öröklés jelentőségével a leszármazás bizonyításában már az 1944-ben megjelent „Törvényszéki stomatologiá”-ban is foglalkoztam. Az 1991 elején megjelent „Genetik der Zahn-, Mund- und Kiefer-region” c. munkámban mindezekről részletesebben írok. Ebben a stomatologiával szorosan összefüggő 241 öröklődő szindrómát is ismertetek. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy volt még egy harmadik határterület is, amelyben azonban nem önállóan, hanem Huszár Györgygyel munkaközösségben dolgoztunk múzeumokban az 1945/50-es években: a fogászati palaeopathologia, a palaeopathologiának stomatologiai ága. Egy negyedik határterület pedig, amit Balogh Károlyly&l, Molnár Lászlóval és ugyancsak Huszár Györgygyel közösen műveltünk, a gerostomatologia. Német könyvünk a „Gerostomatologie” 1962-ben jelent meg. Ebben a rövid összefoglalásban tudományos működésem főtémájával — az idő rövidsége miatt - nem foglalkozhatom. Emlékelőadásomban erről csak annyit bátorkodom megemlíteni, hogy a most ismertetett határterületi témák mellett a főtémából — tehát kizárólag a fogászati témakörből 4 287
