Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-09-01 / 9. szám
Az Oralbalance gélt Sreebny [14] már 1989-ben a „dry mouth syndrome” helyi tüneti kezelésének lehetséges eszközei közé sorolta. Ennek ellenére az irodalomban nem találtunk a laktoperoxidáznak a ,,dry mouth syndrome”ban és a szájnyálkahártya-elváltozásban szenvedő betegeken történt kipróbálásáról szóló cikket. A vizsgálatunkban részt vett összes beteg száj szárazsági panaszokkal küzdött, 44%-uknál pedig oralis leukoplakiát, illetve lichent is diagnosztizálhattunk (II. táblázat). A száj nyálkahártya szárazságára vonatkozó szubjektív panaszok változásait összegezve javulást tapasztalhattunk a Biotene fogpasztát használók csoportjában is, bár a kombinált Biotene + Oralbalance csoportban a változás klinikailag és statisztikailag is jelentősebbnek bizonyult a kontrollcsoporthoz képest (III. táblázat). A laktoperoxidáz-enzimrendszert tartalmazó termékek nem rendelkeznek nyáltermelést fokozó hatással, így e tekintetben változást nem vártunk. Ennek ellenére, a szialometriai adatokat összehasonlítva, a nyáltermelés kisfokú növekedését tapasztaltuk a tesztcsoport tagjai közt. E kedvező eredmény okai lehetnek a szubjektív panaszok javulása révén kedvezőbbé vált fizikai tényezők, melyek pozitívan befolyásolják a nyáltermelést. Ezzel szemben a mikrobiológiai vizsgálatok során nem kaptunk a vártnak megfelelő eredményeket. Tenovuo, Lumikari és Soukka [17] in vitro vizsgálataikban kisfokú kedvező hatásról számoltak be a Lactobacillussal, a Streptococcus mutánssal, valamint a gombákkal szemben, bár e kedvező streptococcus, Streptococcus mutans és Lactobacillus-szám változásokat in vivo vizsgálatukban reprodukálni nem sikerült. Az általunk végzett vizsgálatban kisfokú, statisztikailag nem jelentős javulás mutatkozott a Lactobacillus- és a Streptococcus mutans-számban. A gombák előfordulásának gyakoriságában változást nem tapasztaltunk. Ezen eredmények oka lehet egyrészt, hogy az általunk alkalmazott dip-slide eljárás nem volt eléggé érzékeny vizsgáló módszer, másrészt pedig a vizsgálati idő lehetett rövid jelentősebb mikrobaszám-változás megfigyeléséhez. Bár a bucca nyálkahártyájából nyert citológiai kenetek csak kvalitatív szempontból voltak értékelhetők, már négy hét elteltével is megfigyelhettünk kisfokú javulást, ami a keratinizált sejtek számának csökkenésében, s a nem keratinizált szöveti képhez való közeledésben nyilvánult meg. A kombinált Oralbalance + Biotene csoportban (VII. táblázat) a gyulladásos elemek csökkenése kifejezettebb, statisztikailag jelentős volt. A gingivából nyert citológiai keneteket a keratinizációs index segítségével értékeltük. A keratinizációs index segítségével kifejezhető az elszarusodott sejtek aránya a többi sejttípushoz képest (gingivacitogram). A gingiva felszínén bekövetkező változásokat a keratinizációs index alapján határozhatjuk meg: az index értékeinek csökkenése toxikus hatást tükröz; míg a keratinizált sejtek arányának konstans volta, illetve növekedése kedvező változásra, a gingiva védekező mechanizmusának fokozódására utal [6, 7, 13]. A vizsgálat során kapott eredményeink alapján az Oralbalance + Biotene együttes használata statisztikailag is jelentős mértékben (p < 0,01) kedvező270
