Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-08-01 / 8. szám
Fogorvosi Szemle 87. 237—243. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika (igazgató: dr. Dénes József egyetemi tanár), Budapest Ferencvárosi Önkormányzat, Mester Utcai Szakorvosi Rendelőintézet, Fogászati Osztály (osztályvezető főorvos: dr. Olajos Béla), Budapest Különböző gyógyszeres öblítő szerek hatása az extractiós seb gyógyulására DR. DÉNES JÓZSEF, DR. GÁBRIS KATALIN és DR. DÉNES ZSOLT Az extractio az általános fogorvosi gyakorlatban igen gyakran alkalmazott terápiás beavatkozás. A beteg és az orvos számára egyaránt fontos szempont az extractiós seb mielőbbi teljes gyógyulása és a szövődmények (pl. ostitis alveolaris) megelőzése. Éppen ezért érthető, hogy az irodalomban bőségesen találhatók adatok és kísérletek a legkülönbözőbb olyan eljárásokról, amelyek az extractiós seb gyógyulását elősegítik. Ezek közül kiemelhetők azok az eljárások, amikor fibrinkészítményt [12] vagy vért [11] helyeznek az alveolusba. A normál sebgyógyulás előfeltétele, hogy a kezdeti aerob-anaerob flórából egy hét után csak aerobok legyenek ki tenyészthetők, az anaerobok viszont teljesen hiányozzanak [16]. Ezért a különböző hatóanyag-tartalmú öblítőszerek antibakteriális és antiszeptikus hatása fontos szerepet játszik a szövődménymentes sebgyógyulásban [2, 7, 9, 14, 15, 18]. Szövettanilag a teljes gyógyulás kb. 12 hét alatt következik be a trabecularis csontszerkezet kialakulásával [4]. A plazmasejtek aktivitása a sebben az extractio utáni első héten felgyorsul [17]. A gingiva széle felől körkörös hámképződés indul meg, és az 10-14 nap alatt teljesen befedi a sebet. A seb ilyen módon való záródása után az extractiós hely a 3. héten klinikailag gyógyultnak tekinthető. Az extractiós seb szűküléséből, azaz a mesidodistalis és az orovestibularis sebméret nagyságából (csökkenéséből) a gyógyulás mértékére lehet következtetni. Vizsgálatunk célja volt, hogy megállapítsuk különböző gyógyszeres öblögetőszerek hatását az extractiós seb gyógyulására. Anyag és módszer A vizsgálatot négy 50 fős csoportban végeztük (A = Meridol, C = NaF, E = Chlorhexidin és К = kontrollcsoport). A férfi-nő arány minden csoportban közel azonos volt (45-55%). A betegek kora 12-61 év között volt, az átlag 38,8 év. A betegek nem kaptak gyógyszeres kezelést sem a foghúzás idején, sem utána. Érkezett: 1994. június 23. Elfogadva: 1994. július 9. 237