Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1994-06-01 / 6. szám

Megbeszélés

Szájfenéki rák miatt megfelelő indikáció mellett végzett alagútműtét eleget tesz a radikalitást illetően az onkokirurgia alapelvének. Ennek a műtéti típusnak nagy előnye a kisebb csonkolás szükségessége. A műtét okozta szövethiány pótlásának legegyszerűbb módja a maradék nyelvnek a gerinc, illetve a labialis-buccalis nyálkahártyához történő kivarrása. Ezt az állapotot (a nyelv lehorgonyzását) a betegek nagyon rosszul tűrik, mivel a

5. ábra. OP-röntgenfelvétel mutatja az állcsontgerinc vastagságát műtét után 8 hónappal

levarrt nyelv komoly zavart okoz a beszédben, a táplálkozásban. Továbbá fogatlan állkapocs esetében a fogpótlás kivitelezése, illetve annak viselése lehetetlen, még elhorgonyzáshoz alkalmas fogak meglétekor is nagy nehézséget okoz. A nyelv felszabadítása és a művi sulcus nyálkahártyával vagy félvastag bőrrel történő bélelése sem javítja lényegesen az állapotot. Ha a tumor megközelíti, vagy eléri az állcsontgerincet, de nem okoz csontdestrukciót, akkor a processus alveolaris marginalis reszekciója is szükségessé válik, ami a fogpótlás szempontjából a helyzetet tovább rontja. A nyelv lehorgonyzását a radiális alkarlebeny [4] használatával ki tudjuk küszöbölni. E módszerrel szerzett tapasztalatok után [1, 2] alkalmaztuk ismertetett esetünkben a radialis osteocután lebenyt. A radius vastagságának egyharmada elégséges az állcsontgerinc eredeti magasságának visszaállítására (5. ábra). Ez elengedhetetlen feltétele a fogsor helyben maradásának. Egyben a lebeny fasciocutan komponense fogsorral terhelhető, és biztosítja a lemeznek a szájfenékre való kiterjesztését, valamint a nyelvmozgást. A bemutatott módszernek köszönhetően szívó hatású alsó fogsort tudtunk készíteni, amellyel a beteg beszéd és rágófunkcióját visszaállítottuk és az arc harmóniáját az alsó ajak kiemelésével javítottuk.

ISI