Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-06-01 / 6. szám
csontokban osteomyelitissei, csontnecrosis-szövődményekkel kell számolnunk. Mindez veszélyeztetné a csontbeültetés eredményességét, azonkívül jelentősen megnyújtaná a műtét időtartamát. A lágy részek gyógyulása után, jó általános állapot esetén 3-6 hónap múlva kerülhet sor a csontpótlásra. Egyidejűleg elvégezhető a lágyrészkorrekció is, ha erre szükség van. A konvencionális csontpótlás (csípőcsont, borda) sok esetben sikertelen a heges, rossz vérellátású befogadó szövetek miatt. Tovább rontja az esélyt, ha a sérülés területén gyulladás zajlott le. Ilyen körülmények között a hagyományos csontpótlás 50%-ban sikertelen, azonban a sikeres transzplantációk felében 1-3 éven belül jelentős, 50%-ot meghaladó mértékű resorptióval kell számolnunk [5]. Ezek a hátrányok akkor küszöbölhetők ki, ha megtartott vérkeringésű, élő csonttal történik a pótlás. A mikrosebészeti módszerrel végzett csonttranszplantáció 90%-ban sikeres, resorptio pedig nem észlelhető [4, 5]. A mikrosebészeti módszerrel átültetett csont táplálása a szomszédos szövetektől független, ezért kedvezőtlen befogadó ágy esetén is jó esély van a csont beépülésére [12, 13]. A sérülés következtében létrejött lágyrész-pótlásra több lehetőség van: nyeles lebenyként felhasználható a pectoralis major [1] vagy a latissimus dorsi [8, 9] musculocutan lebeny. Mikrosebészeti technikát alkalmazva, a defektustól távol lévő, más donorhely is szóba jöhet, így több szöveti komponensre kiterjedő defektus pótolható scapula osteocutan lebennyel [11]Kiterjedt csonthiány pótlására minőségileg a legjobb eredmény a vascularizált csípőcsonttól várható. Ezzel a módszerrel az állkapocs 75%-a is pótolható [2, 3]. Az élő csonttal végzett pótlás további előnye, hogy abba implantátum ültethető, mellyel a protetikai helyreállítás sokkal eredményesebb, a szövődmények száma alacsonyabb, a rágófunkció helyreállítása hosszú időre, igényesen megoldható [7]. Implantátum nélkül, csupán vestibulumplasztika segítségével a transzplantátumon nem képezhető olyan gerinc, melyre minden igényt kielégítő protézis készíthető. Implantátum viszont csak élő csontba ültethető. Ez az esetismertetés az Acta Chirurgica Austriaca tudományos folyóiratban megjelent (4/92. 272—274.). Tekintettel a folyóirat hazai hozzáférhetőségének nehézségére és a tárgyalt téma aktualitására, hazai közlését indokoltnak tartjuk. IRODALOM: 1. Ariyan, S.: The pectoralis major myocutaneous flap. Plast Reconstr. Surg. 63, 73, 1979. — 2. Kärcher, HDie Unterkieferrekonstruktion mit mikrovaskulären Knochentransplantationen. Acta chir. Austr. 6, 251, 1986. — 3. Kärcher, H., Borbély, L.: Die Möglichkeiten der vitalen Knochentransplantation im Kiefer- und Gesichtsbereich. Dtsch. Z. Mund-, Kiefer-, Gesichtschirurgie 12, 124, 1988. — 4. Kärcher, H., Eskici, ADie Wiederherstellung nach Ober- und Unterkieferdefekten mit der mikrochirurgischen Knochentransplantation. Z. Stomatologie 86(7), 463, 1989. — 5. Kärcher, H., Penkner, K.: Ergebnisse der freien und gefaßgestielten Knochenrekonstruktion nach Unterkieferkontinuitätsdefekten. 176
