Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1994-05-01 / 5. szám
kationoknak (cérium, szelén, stroncium, titán, itterbium, diszprózium, cirkónium stb.) marhafog savrezisztenciájára gyakorolt hatását tanulmányozták. Csupán a három ritkaföldfém bizonyult hatékonynak: a cérium 20%os, a diszprózium 24,7%-os, az itterbium 51,3%-os savoldékonyság-csökkenést okozott a mintákban [14]. Hasonló tapasztalatokról számoltak be más szerzők is ritkaföldfémekkel elvégzett in vitro kísérleteikben [1, 5, 6, 9, 11, 15]. Kohayashi és mtsai mikroszonda- és röntgendiffrakciós elemzéssel a fogzománcban kalcium-lantán ionkicserélődést és lantán-foszfát réteg kialakulását követték [9, 10]. Lantán és fluorid együttes alkalmazása során a kezelt zománcot egy felületi réteg borítja be („coating”), de ennek a szerkezete még nem tisztázott [2]. A vázolt ásványtani tapasztalatok, valamint a ritkaföldfémeknek a kalciuméhoz (0,99 A) közeli ionrádiuszai (0,86—1,13 A), elektronnegativitásai és hasonló kristálykémiai tulajdonságai vezettek az in vitro zománcbeépülési és beépülési mechanizmust tisztázó kísérletek elvégzéséhez. A cériumkloriddal kezelt ép, humán fogzománc röntgendiffrakciós, neutronaktivációs és röntgenmikroszondás elemzések alapján a zománcállományban a cériumdúsulás apatit kristályrácsába épülve cerium-apatitként (CeHAP) és alárendelten egyéb cérium-foszfátként (Ce(P04)0—0,5H2O) rögzítődött [6]. A jelen kísérleti modellben neodímium-klorid oldatnak ép humán fogzománc kristályszerkezeti sajátságaira gyakorolt hatását követtük nyomon röntgen-mikroszondás analitikával. Anyag és módszer A mérésekhez ép praemolaris fogakat használtunk. Extrakció után 10%os formaiinban áztattuk, majd szárítottuk őket. A fogakat a fogtengelyre merőlegesen és hosszirányban feleztük, a felületüket políroztuk, majd ezt a felületet kanadabalzsammal vontuk be, amit a kezelés után eltávolítottunk, így a mérésekhez egy kezelt és egy kezeletlen (kontroll) két szimmetrikus fogrész keletkezett. A mintákat 60 napig 10%-os neodímium-klorid-oldatban szobahőmérsékleten naponkénti rázatással áztattuk. A mintákat ezután desztillált vízzel alaposan átmostuk (klórtalanítás), majd alkoholos mosás után szárítottuk. A röntgen-mikroszondás méréseket Jeol-Superprobe JCXA-733 típusú készüléken végeztük. Eredmények és megbeszélés A neodímium-klorid hatására nem egyenletes eloszlású és egymáshoz csatlakozó változatos szöveti egységek, szöveti elemek jelennek meg mind a zománcban, mind a dentinben (1. ábra). A neodímium a zománc felületétől esetenként 140 pm mélységig hatol. Közvetlenül a felszín alatt az egész zománcra kiterjedő 8—10 pm mélységű, neodímiumban szegényebb sáv 142
