Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1994-05-01 / 5. szám

hoz. A beteg figyelmét fel kell hívni a nehezebben hozzáférhető helyekre, célszerű be is gyakoroltatni a megfelelő fogmosási technikát, meg kell győzni arról, hogy az ő aktív közreműködése is szükséges az új fogpótlás minél hosszabb élettartamának eléréséhez. Megfelelő motiváció és instrukció után célszerű a hidat először csak ideiglenesen beragasztani. Egy hét, 10 nap után a pótlás eltávolítható és plakkfestés végezhető, melynek eredményét a beteggel közösen kell értékelni. Ez a fázis a fogorvos számára is hasznos, mivel szükség esetén a hídtestet még lehet korrigálni, a beteg pedig saját szemével győződhet meg esetleges hiányosságairól. A fogművet csak ezután tanácsos véglegesen becementezni. Az ideiglenes ragasztás, a beteggel való megbeszélés több idő ráfordítását igényli, de tartós siker csak ily módon érhető el. A legalább félévenkénti visszarendelésről sem szabad megfeledkezni, amikor is újra plakkfestés és szükség szerint ismételt motiválás és instruálás a teendő.

Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy az elméletileg jórészt tisztázott parodontál-higiéniai szempontok a gyakorlatban nem mindig érvényesülnek a foghiányok híddal való pótlásakor. Megállapítható, hogy a hídtestnek a tisztíthatóságot biztosító formai kialakítása és a hidat viselőknek a különleges eszközöket is igénylő, az átlagosnál bonyolultabb száj higiénés tevékenységre való motiválása és megtanítása az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapjon a protetikai tevékenység során. Olyan esztétikus fogművek készítésére kell törekednünk, amelyek nem rontják a szájhigiénét, még ha bizonyos esetekben a feladat megoldása nehézséget jelent is. A fogorvos, a fogtechnikus és a beteg közös felelőssége a jó szájhigiéné elérése és fenntartása a szájképletek egészségének megőrzése érdekében.

IRODALOM: 1. Balshi, T. J., Mingledorff, E. B.: Maintenance procedures for patients after complete fixed prosthodontics. J. Prosthet. Dent. 37, 421, 1977. — 2. Bánóczy J.: (szerk.J: Preventív fogászat. Semmelweis Kiadó. Budapest, 1992. 221—222. — 3. Cavados, E.: Tissue response to fixed partial denture pontics. J. Prosthet. Dent. 20, 143, 1968. — 4. Council on Dental Materials and Devices, American Dental Association. Pontic in fixed protheses: Status report. JADA, 91, 613, 1975. — 5. Fábián T., Kaán M., Szabó IKlinikai fogpótlástan. Medicina, Budapest, 1989. 41. — 6. Freesmeyer, W. В., Corus, R.: Einfluss der Form des Bruckenkörpers von Verblendbrücken auf die Gingiva und auf das marginale Parodontium. Dtsch. Zahnärztl. Z. 36, 467, 1981. — 7. Freesmeyer, W. B., Kocher, Th.: Einfluss der Gestaltung von Schwebegliedern auf die gingiva und das marginale Parodontium. Dtsch. Zahnärztl. Z. 37, 821, 1982. — 8. Cera 1., Windisch P., Keglevich T.: A fogágybeteg rendszeres ellenőrzésének jelentősége a parodontium épségének megőrzésében és a fogpótlás élettartamának meghosszabbításában. Fogorv. Szle. 84, 257, 1991. — 9. Gera I.: A minőségi fogászat hatása a parodontium állapotára. Fogorv. Szle. 85, 81, 1992. — 10. Grüszer M.: A horgonyok és a hídtestek marginális parodontiumot kímélő kialakításának jelentősége. Fogorv. Szle. 69, 415, 1976.— 11. Hupfauf, L.: Festsitzender Zahnersatz. Urban & Schwarzenberg, München, 1987, 250. — 12. Kemény 1.: Fogpótlástan. Medicina, Budapest, 1973. 92. — 13. Löe, H., Theilade, E. & Jensen, S. R.: Experimental gingivitis in man. J. Periodontol. 36, 177, 1965. — 14. Manary, D. G.: Evaluating the pontic-tissue relationship by means of a clinical technique. J. Prosthet. Dent. 50, 193, 1983. — 15. Parkinson, C. F., Schaberg, T. V.: Pontic design of posterior fixed partial prostheses: Is it a microbial misadventure? J. Prosthet. Dent. 51, 51, 1984. — 16. Pennel, B. M.. Keagle, J. G.: Predisposing Factors in the Etiology of Chronic Inflammatory Periodontal Disease. J. Periodontol. 48, 517, 1977. — 17. Podshadley, A. G.: Gingival response to pontics. J. Prosthet. Dent. 19, 51, 1968. — 18. Rarish, B., Gráf,

135