Fogorvosi szemle, 1994 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1994-04-01 / 4. szám

és szájbetegségek megelőzése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. 39. — Schelf, J., Pichler, H.: Handbuch der Zahnheilkunde. TV. Urban u. Schwarzenberg, Berlin—Wien, 1929. 42 ^б.

5.6.4. Értekezés esetében a kiadó helyett feltüntetjük, hogy a mű értekezés (kandidátusi, doktori). PL: Tótfalusi T.: A tiroxin hatásának vizsgálata pancreason. Kandidátusi értekezés, Budapest, 1976. 93—97.

5.6.8. Több szerzőjű könyv egyes fejezeteire (részeire) a fejezet (rész) írójának (íróinak) nevével és a fejzet (rész) címével hivatkozunk. Ezt kövesse a szerkesztő(k) neve. A név után feltüntetendő, hogy szerk. (ed., Hrsg. stb.). Ezt követi a mű címe, a kiadó neve, működési helye, a kiadás éve és végül a hivatkozott fejezet (rész) kezdő oldalának, ill. idézett oldalának a száma, pl.: Aszódi L.: Az autoallergiás fehérvérsejt-ártalmak klinikai vonatkozásai. Rajka (). (szerk.): A Korányi Sándor Társ. Tud. Ülései. VT. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 119.- - Sós .1.. Lődi L.: Állatok kísérleti táplálása. Kovács A. (szerk.): A kísérleti orvostudomány vizsgáló módszerei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. 340.

5.6.9. Ha olyan szerzőt idézünk, akinek a műve eredetiben nem hozzáférhető, akkor közöljük a szerző nevét, ha tudjuk, akkor az egyéb bibliográfiai adatokat is. Ezután jelezzük, hogy citátum (cit.: és következik az a szerző(k), akinek a munkájából idézünk. Ha ez a mű könyv, akkor a címét is, ha közlemény, akkor csak az egyéb bibliográfiai adatokat tüntetjük fel, pl.: Zilva. S. S., Wells, F. M,: Changes in the teeth of the guineapig produced by a scorbutic diet. Oroc. Roy. Soc. 9tb 505, 1919. Cit.: Shaw, J. HAnn. N. Y. Acad. Sei. 8fb 56, I960. - Mannu, K. Citt.: Scheff. .1.: Handbuch der Zahnheilkunde. T. Holder—Pichler— Tempsky, Wien—Leipzig, 1922. 93.

5.6.10. Ha referálólapból idézünk, akkor a szerző(k) neve és az összes ismert bibliográfiai adat után jelezzük, hogy referátum (Ref.:) és ezt követik a referáló lap bibliográfiai adatai. Pl. Hinder, W.: Zahnärztl. Prax. 2K 69. 1977. Ref.: ZWR. 8(b 640. 1977.

5.6.11. Az irodalmat betűrendben, sorszámozva, az egyes publikációkat gondolatjellel elválasztva írjuk.

5.7. A szövegnek nyomtatásban kiemelni szándékolt néhány szavát egyszer alá kell húzni. Csupa nagybetűvel hivatalos rövidítéseken kívül semmit sem írunk. Személyeknek a szövegben előforduló és az irodalmi felsorolásban idézett nevét is egyszer alá kell húzni. Nem kell aláhúzni a szövegben egyébként előforduló személyneveket. így pl. ,,a Röntgen által felfedezett sugár", de ,,röntgensugár” írandó; ez érvényes a szindrómák elnevezésére használatos személyneveket illetően is. A kéziratban egyszer aláhúzott szavakat dőlt betűvel szedi a nyomda.

fi. Helyesírás tekintetében a kéziratnak a Magyar Tudományos Akadémiától kibocsátott, illetőleg hivatott testületéitől jóváhagyott szabályzatokat és szótárakat kell követnie. így:

A magyar helyesírás szabályai. (Az 1984. évi 11. kiadás van érvényben, ennek minden lenyomata azonos, bármelyik használható.)

Helyesírási kéziszótár. (Szerk. Deme László és Fábián Pál; Akadémiai Kiadó, 1988.; több, azonos lenyomatban.)

Orvosi helyesírási szótár. (Fószerk. Fábián Pál és Magasi Péter; Akadémiai Kiadó és Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár, 1992.)

Kérjük a hosszú magánhangzók ékezeteinek pontos kitevését az esetben, ha a szerző írógépén vagy számítógépén az ékezetes betűk nem lennének meg. — A hosszú d és ű helyett az o, ill. az ű számítógépes betűt elfogadjuk.

7. A kéziratok szerkesztőségi bírálata:

7.1. Kézirata beérkeztéről a szerkesztőség a szerzőt értesíti.

7.2. A közlésre beküldött kéziratokat a főszerkesztő, felkérésére a szerkesztőbizottság egy vagy több tagja, ill. kívülálló lektor bírálja. A kézirat változatlan elfogadásától, átdolgozásának szükségességéről, mérvéről stb., ill. elutasításáról a lektori vélemény(ek) figyelembevételével — esetenként a szerkesztő bizottság tanácsát kikérve — a főszerkesztő dönt. A döntéséről a kézirat egyik példányának melléklésével a szerzőt értesíti. A kézirat elutasításának okát, átdolgozásának kívánt módját és mérvét — a lektori vélemény másolatát mellékelve

— a főszerkesztő közli a szerzővel. A szerző nem értesül arról, hogy ki volt kézirata lektora.

125