Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-03-01 / 3. szám
KÖNYVISMERTETÉS Gesellschaft für Orale Implantologie: Jahrbuch für orale Implantologie 1991 (Az orális implantológia évkönyve 1991.). Quintessenz, Berlin, 1992. Az 1990. évtől megjelenő kiadvány a GOI (Gesellschaft für Orale Implantologie) aktuális évi kongresszusán elhangzott előadásokat tartalmazza. A GOI társaság egyike a Németországban működő 4 implantológiai társaságnak, és célkitűzése az orális implantológia tudományos eredményeinek a mindennapos orvosi gyakorlatba történő átültetése. Az 1991. évi kongresszust Drezdában rendezték meg és a kongresszus fő témájául az implantációs protetikát jelölték meg. A könyvben közölt előadások a fő téma mellett az alapkutatásokkal és szabadon választott témakörökkel is foglalkoztak. Az olvasó elismeréssel adózhat a GOI társaság és a jól ismert Quintessenz kiadó bátorságának az évenkénti kiadásokat illetően. A „verba volant, scripta manent” igazsága ugyanis maradandó értékítéletet ad a kongresszusok színvonaláról. A viszonylag szűk szakmai terület, bár rengeteg új ismerettel gazdagodik napjainkban, de a szinte csak német előadókat nézve, az évenként tartott kongresszusok témáinak elszegényedéséhez vezethet. Ez a „kifulladás”, az 1991. évi kongresszus anyagát nézve, kétségtelenül még messze van, és bár az előadások színvonala, ahogy az lenni szokott, változó, mégis több nagyon érdekes, új ismeretet nyújtó előadásra bukkantam. A fő témához kapcsolódó előadásokból egyértelműen kitűnt, hogy az implantátumokra készítendő protetikai felépítmények különleges szempontokat vetnek fel, így ezek elkészítése sokban különbözik a hagyományos protetikai megoldásoktól. Az előadások közül, a szubjektív értékelésem tévedési lehetőségét előrebocsátva, szeretnék néhányat kiemelni. Nagyon érdekes vizsgálati adatokat közölt Ott (Erlangen) az általa végzett rágóerőmérésekre és az artikulációs mozgásformákra vonatkozóan. Az implantációs fogpótlásoknál, különösen a sorvégi hiányokat pótló hidak esetében kihangsúlyozza, hog3^ mindenképpen a szemfogvezetés kialakítására kell törekedni. Schulte és Schwieder (Tübingen) az implantátumok kinematikájának és a protetikai felépítmény viszonyának vizsgálatánál bizonyították, a maradék fogazattal történő összekötés esetén, az erőtörők szükségességét. Számos előadó foglalkozott a fogatlan állcsontok implantológiai rehabilitációjának kérdéseivel. A protetikai megoldásoknál többségükben nem a rögzített, az implantátumokon nyugvó, extenziós hidakat ajánlják, hanem a különböző stégmegoldásokkal kombinált, kivehető fogpótlást. Egyre gyakrabban visszatérő téma a felépítmények anyaga. Erősödik az a nézet, hogy az implantátum és a felépítmény azonos anyagból készüljön. Több szerző javasolta a hidak vázának titánból történő készítését. Ismertek azonban a titán feldolgozásának jelenlegi nehézségei. Ezeket a technikai nehézségeket foglalta össze Richter és Lubberich (Düsseldorf), és ezzel a témával foglalkozott Lange és mtsainak (Berlin) előadása is. Érdekes sebészi megoldásról számolt be Hartmann (Tutzing). 6 éves tapasztalatai alapján a vékony alsó állcsontgerinccsont-hasításos (bone splitting) technikájával behelyezhető implantátumok, hydroxil-apatit-feltöltéssel kiegészítve, nagyon biztató eredményeket adtak. Meglepően nagyszámú előadás foglalkozott a tumoros betegek műtét utáni protetikai rehabilitációjának implantátumokkal történő lehetőségeivel. A kevés számú vendég előadó közül Watzek (Bécs), a fogatlan állcsontok különböző mértékű atrófiájánál alkalmazható sebészi-protetikai megoldásokat foglalta össze. Koncepciója alapján minden formájú állcsontnál használhatók a körszimmetrikus implantátumok, amelyeknek a legjobb prognózist tulajdonította. Bár fontosságában az ismertetőm elejére kívánkozott volna, mint ahogy azt a kiadó a könyv elejére is helyezte, a kötetben közlésre került az 1991. évi Frankfurti Implantológiai Konszenzus Konferencia anyaga. A konszenzus konferenciák célja az adott szakmai területen elért eredmények gyakorlati szempontból történő összefoglalása, közös álláspont kialakítása a szakmai terület értékelését illetően. A 95
