Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-03-01 / 3. szám
működése, mivel a tejfog pulpája jellegzetesen nem alakul át, és speciális felszívó szövet sem mutatható ki. A tejfogak fiziológiás gyökérfelszívódásának definíciója az egész fogváltásra vonatkoztatható. Ez alapján foglalhatók össze a folyamatban észlelhető patológiás jelenségek. Az időbeli elváltozások a két paraméterhez viszonyítandók. így állapítható meg, hogy a fogváltás menete elmarad-e az átlagostól, vagy esetleg bizonyos fokú akceleráció figyelhető meg. A térbeli eltérések között említjük meg a reszorpciós térköz változásait. Ez a spácium ugyanis a tejfog periapicalis terének ferózódése következtében (következményes betegségek) extrém módon kiszélesedik, a stratum corticale a normálisnál korábban megszűnik. A reszorpció nem a pericoronalis térköz szerinti gömbfelszín mentén zajlik, hanem a tejfog gyökerén szabálytalan kimaródások keletkeznek. A homológ maradó csíra apláziája miatt az illető tejfog időn túl marad a szájban, perzisztál. A későbbiek során ezen tejfogak mintegy 70%-a mutat reszorpciós jelenséget. Reszorpciós aktivitásukban különbség figyelhető meg az alsók javára. Tapasztalataink szerint azok a tejfogak jutnak el a kifejezett vagy teljes reszorpció stádiumába, melyeken a folyamat a fogváltás szempontjából egyébként is kívánatos időben indul meg. Fel kell figyelnünk arra a jelenségre, hogy a perzisztáló tejőrlők kb. 40%-a másodlagosan infraokklúziós helyzetbe kerül (infraocclusio secundaria). Ezt az anomáliát nevezhetjük parciális retenciónak, Halbretentionnak, reinclusiónak, submergentiának (submerged deciduous tooth). Kialakulásának patomechanizmusára vonatkozóan többféle elmélet létezik, a legvalószínűbb azonban, hogy a processus alveolaris a kritikus helyen visszamarad a fejlődésben, és a perzisztáló tejfog nem követi a harapási magasság fiziológiás emelkedését. így a valamikor normális érintkezésben lévő tejmolaris másodlagosan infraokklúziós helyzetbe kerül. Ez az eltérés kialakulhat a homológ maradó csíra jelenlétekor is. Ilyenkor az elsődleges ok a tejfog gyökérfelszívódásának zavara. A maradó csíra helyzete az optimálistól eltérő lehet elsődlegesen vagy másodlagosan, ugyancsak a tejfoggyökér-reszorpciójának zavara következtében. Ilyenkor a periapicalis terület fertőződése miatt (következményes betegségek) az élettani folyamat lelassul vagy megáll, a maradó fog pedig rendellenes helyzetben, az áthajlás közelében tör át. Szövettani vizsgálatokkal kimutatható patológiás jelenségnek számít — gangrénás fogakban — a pulpa kóros burjánzása valamint az osteodentin-képződés. Ez az élénken festődő szövetféleség főleg a maradó fog apláziájával szövődött esetekben látható a tejfog pulpájában és a reszorpciós felszín mentén. Gyakran megfigyelhető, hogy egy fogazaton belül együttesen előfordul, és egymással ok-okozati összefüggésbe hozható a gyökérreszorpció zavara, a tejfog-perzisztencia és a maradófog-retenció. Ebben az esetben a három eltérést együttesen a fogváltás patológiás triászának nevezzük. A fogváltás irányítása céljából preventív jellegű beavatkozásokat lehet és kell végeznünk. A tejfogazat szakszerű szanálása, a gangrénás tejőrlők ellátása, a megfelelő időben végzett tejfog-eltávolítás, a helyfenntartók alkalmazása a fogváltás fiziológiás lepergését is célozza, és lehetővé teszi az anatómiailag, működésileg és esztétikailag egyaránt kívánatos maradó fogazat kialakulását. 81
