Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-02-01 / 2. szám

I, r\, az alveoláris [J (s), 3 (zs), tj (cs), (З3 (dzs)\ és a prepalatális [c (ty), j (gy)] mássalhangzók torzulnak; ezek közül is különösen a réshangok, az affrikáták és a tremulánsok (7. ábra). Ezeknek a hangoknak a képzésében a nyelv helyzetének, mozgásának döntő szerepe van. A protézist viselők nyelvének nemcsak a megváltozott környezethez (pl. a palátum módosult

1. ábra. Torzuló mássalhangzók protézisviselőknél

kontúrja, a processus alveolaris és a fogak lingvális felszínének megváltozott alakja) kell alkalmazkodnia, hanem a teljes protézisek — különösen a teljes alsó protézisek — stabilitását is elő kell segítenie. Ilyen feladata a természetes fogazatúak nyelvének nincs. A teljes protézist viselőknél tehát a nyelv élettani funkciója megváltozik, módosul a protézis stabilitása érdekében. Ez az említett hangok képzési változásának, zavarának előidézője lehet (2. ábra).

A köznyelvi ejtés ábráit Bolla Kálmán fonetikai kutatásai alapján közöljük \2, 3].

Az ábra igen érzékletesen (pregnánsan) mutatja, hogy protézisviselőknél csupán az alsóbb frekvenciatartományban vannak intenzív összetevők. Magasabb frekvenciáknál gyenge intenzitásúak a komponensek; ellentétben a köznyelvi ejtéssel, ahol nagyon jellemző esés van az 5000 Hz-nél és 10000 Hz-nél. Ugyanez figyelhető meg a 3 dimenziós spektrogramon is (3. ábra), mely az előző (statikus) ábrázolással szemben dinamikus, azaz a frekvenciaértékeken és az intenzitáson kívül az időbeli változást is mutatja. S ezt támasztják alá az [J] (s) hang zörej gócadatait összehasonlító táblázatok is (I. táblázat).

2. A protézisviselőknél gyakran megrövidülnek a hosszú mássalhangzók, különösen a zöngétlen explozívák [p:, t:, k:] pp, tt, kk (4. ábra).

47