Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-02-01 / 2. szám
Fogorvosi Szemle 86. 45—53. 1993. Semmelweis OTE, Fogpótlásiam Klinika (igazgató: dr. Fábián Tibor egyetemi tanár), Budapest: ELTE ВТК, Fonetikai Tanszék (igazgató: dr. Bolla Kálmán egyetemi tanár), Budapest; ELTE ВТК, Mai Magyar Nyelvi Tanszék (igazgató: dr. Keszler Borbála egyetemi docens), Budapest A teljes alsó-felső protézist viselők beszédének sajátosságai l)R KAÁN MIKLÓS, DR. BOLLA KÁLMÁN. DR. KESZLER BORBÁLA A teljes alsó-felső lemezes protézis viselése a toldalékcső (más néven hangjárat) négy fő része közül (garat, orrüreg, szájüreg, ajkak) elsősorban a cavum oris miliőjét befolyásolja leginkább azáltal, hogy megváltoztatja a szájüreg konfigurációját, szűkíti térfogatát, s megzavarja a beszéd megszokott, tudat alatti, reflektorikus mozgáselemeit. Ezért nemcsak az a kérdés, hogy a teljes alsó-felső protézist viselők és a természetes fogazatúak hangképzése között van-e különbség, hanem az is, hogy a jól elkészített teljes protézis csupán a hangképzést befolyásolja-e, vagy hatással van a beszéd szupraszegmentális sajátosságaira is (azaz a hanglejtésre, a nyomatékelosztásra, a szünetekre, a beszédsebességre stb.). Irodalmi áttekintés Bár a fogpótlásiam irodalom foglalkozik fonetikai vizsgálatokkal, így a protézist viselők hangképzésének problémáival, mégis megállapítható, hogy teljes fogpótlások készítésekor általában elhanyagolják a hangtani szempontokat [1, 4, 7, 8, 9]. Az a tapasztalat, hogy a protézis rossz kiképzése ellenére is a legtöbb beteg megfelelően artikulált beszédre képes, ezért a fonetikai szempontok figyelembevételére legtöbbször csak akkor kerül sor, ha a beteg panaszkodik, hogy bizonyos hangokat nem tud kifogástalanul kiejteni [4, 8, 25]. Megfigyelték azt is, hogy a protézist viselőknél általában zavar támad az egyes hangok kiejtése közben, s megváltozhat a hangszín [7. 8, 12] is, bár a „toldalékcső mind a hiányhoz, mind a fogpótláshoz alkalmazkodni tud bizonyos begyakorlás után” [18]. Kaán M. és Molnár J. [8, 9] szerint a teljes protézist viselők hangképzésének a természetes fogazatvíakhoz viszonyított változása elektroakusztikai hangképzéssel minden esetben kimutatható. Kivovics és munkatársai [12] megállapították, hogy a részleges fogpótlások 52,4%-a hangképzési panaszt okozott. Felhívták a figyelmet arra is [14], hogy ha a mintára öntött felső részleges fémlemezek konnektorrészeinek orális felszíne sima — tehát nem próbáljuk utánozni recés felülettel a nyálkahártya felszíni egyenetlenségeit — az kedvező a beszédhangok képzése szempontjából. Petrovié [10], Hamlet és Stone [5], Kivovics és munkatársai [13] vizsgálatai azt mutatták, hogy a szájpadlemezek vastagságának csekély változása is megváltoztathatja a hangképzést. Petrovié [19] azonban az „ivica” szó komputerrel végzett elemzése alapján azt állapította meg, hogy a „helyesen kiképzett protézis egyáltalán nem zavarja a beszédhangok képzését”. Többen [1, II, 15, 16, 23, 24] foglalkoztak a frontfogak felállításának és a fizikai harapási magasságnak, a kis- és nagyőrlők fogatlan gerincéihez viszonyított vertikális helyzetének [10] a hangképzésre gyakorolt hatásával; a protézisek esztétikai és fonetikai értékelésével Érkezett: 1992. június 15. Elfogadva: 1992. augusztus 10. 45
