Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)

1993-05-01 / 5. szám

A Fogorvos Szakcsoport akkori értékelését jelzi, hogy a bizottságban csak egy személy képviselte; a többiek nem fogorvosok voltak. A felvételi bizott­ságnak egyebek mellett a jelentkező fogtechnikus politikai képzettségéről is tájékozódnia kellett. Az említett rendeletet a kommunista párt nyomására adták ki, amellyel nem volt tanácsos sem szembeszegülni, sem kritikával illetni. így érthető, hogy a szakcsoport nem értékelte, és a Fogorvosi Szemle is csak a rendelet teljes szövegét közölte, minden kommentár nélkül. 1961-ben már foglalkozik a Fogorvos Szakcsoport a megalakulóban lévő Magyar Orvosok Tudományos Egyesületeinek Szövetségével (az elnevezés később módosult). Berényi Béla főtitkár a vezetőségi ülésen elmondja, hogy a létesítendő egyes „tagegyesületek működését a MOTESZ vezető szervei útján irányítja politikai és szakmai szempontból egyaránt”. A szövetség megalakulása azonban igen elhúzódott, mert csak 1966-ban kezdhette meg a működését. Ekkor újra megalakulhatnak a Rákosi idejében feloszlatott orvosegyesületek. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, Rusznyák István, az MTA elnöke és az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet főtitkára felhívják az orvosszakcsoportokat, hogy kérjék egyesületté „átalakulásukat”, és lépje­nek be a MOTESZ-be. 1966 március 5-én a Fogorvos Szakcsoport vezetőségi ülésén [31] Kemény Imre elnöklete mellett kimondják a szakcsoport megszű­nését, és Berényi Béla főtitkár javaslatára újból megalakult a Magyar Fogorvosok Egyesülete. Kemény professzor elparentálja a szakcsoportot, an­nak munkásságát igen pozitívnak értékeli. „Meggyőződésem, ha egykor a szakcsoport 20 éves működése a történelem ítélőszéke elé kerül, az csak elismerő lehet”. Ezt a szakcsoport tudományos tevékenységére, nagygyűlé­seire, Arkövy-vándorgyűléseire, konferenciáira gondolva mondta. 1966. június 24-én tartotta az újra engedélyezett MFE a közgyűlését, amelyen vezetőségi tagokat választottak [21]. 1966. szeptember 24-én az MFE tisztikart választó vezetőségi ülésén [22] elnöknek Tóth Károlyt, főtit­kárnak Berényi Bélát választották. Tóth Károly megválasztása után tartott beszédében ismertette elképzeléseit. „A stomatologiai eszme, ahogy azt Arkövy és követői vallották, dogmatizmushoz vezetett. Késleltetóje lett a szakosított fogorvosképzés bevezetésének” — mondta. Bejelenti, hogy a Nemzetközi Fogorvos Szövetséghez (FDI) csatlakozik az MFE. Sugár Lász­ló javasolta, hogy a budapesti Fogorvostudományi Kar és a szakcsoport által rendezett ún. pénteki tudományos üléseket a jövőben az MFE rendez­ze. A vezetőség megbízta Sugár Lászlót a tudományos ülések rendezésével, Balogh Károlyt felkérte az üléselnöki tisztség ellátására. Az egyesület már a két háború között vidéken fiókegyesületeket hozott létre. A háború után ezek jó része tovább működött. Működik ma is a Kelet-magyarországi, a Délkelet-magyarországi, a Nyugat-dunántúli, a Kö­zép-magyarországi és a Dél-dunántúli Területi Csoport. Követve a külföldi fogorvos-egyesületek fejlődésének irányát az MFE a fogászat egy-egy rész­­tudományával foglalkozó szekciókat hozott létre. Megalakult a szájsebésze­ti, a gyermekfogászati és fogszabályozási, a parodontológiai, a konzerváló fogászati, a fogpótlásiam, a fogászati egészségügyi szervezési, a dento­­maxillo-faciális radiológiai és a fogorvosképzési szekció. Ezek az MFE súly­pontjaivá váltak, igen sikeres nagy- és vándorgyűléseket rendeztek. Az első 161

Next

/
Thumbnails
Contents