Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-04-01 / 4. szám
telített oldatban mért korróziós potenciálokat és az újrapassziválódási potenciálokat. A 3. táblázat adatai szerint az I. 7. minta (Chromanit H) és a II. 5. minta (rozsdamentes fogászati acél) potenciálja tolódhat el olyan pozitív potenciálra, ahol a lyukkorrózió bekövetkezhet. A lyukkorrózió valószínűsége természetesen növekedhet, ha a műnyál kloridion-koncentrációja megnő, mivel mindkét ötvözet jelentős mennyiségű vasat is tartalmaz [16, 17]. A lyukkorrózió valószínűsége in vivo körülmények között azonban kisebb mint az a táblázat alapján várható. A nyugalmi (korróziós potenciálok) ugyanis a nyál kisebb oxigénkoncentrációja miatt, vagy a nyálban előforduló komplexképzők pl. cifrátok jelenléte miatt negatívabbak a bemutatott értékeknél. A továbbiakban megvizsgáltuk, hogy esetleges makrocellák keletkezése, működése hogyan befolyásolhatja a vizsgált ötvözetek korróziós potenciálját. A vizsgált makroelernekben a NiCr-ötvözeteket amalgámmal, arannyal és AgPd-mal, úgynevezett félcellákkal kapcsoltuk össze. Az ugyanabba az elektrolitba merített azonos felületű félcellákat rövidre zártuk, és mértük a kontakt korróziós potenciálokat. Ezeket az adatokat mint határértékeket tüntettük fel a 3. táblázatban. Amalgám esetén a kontakt korróziós potenciálok jóval negatívabbak az újrapassziválódási potenciálnál, így ez esetben a lyukkorrózió lehetősége kizárt. AgPd-ötvözettel való érintkezés miatt azonban a NiCr-ötvözetek potenciálja az I. 9. (WIRON) kivételével olyan potenciálra polarizálódhat, ahol a lyukképződés miatt megsérülhet, és lyukkorrózió útján oldódhat az ötvözet. Valószínű azonban, hogy ilyen mértékű polarizáció in vivo körülmények között nem lehetséges, mivel a bemutatott kontaktpotenciálok közvetlen fémes érintkezéskor (0 ellenállás esetén) mért extrém határesetek. Mint a bevezetőben említettük a vizsgált ötvözetek spontán passzíváidnak. Különösen a 16%-nál több krómot tartalmazó ötvözeteken képződő fedőréteg stabil. Ezért a szokásos potenciosztatikus vizsgálatok alapján nem lehet pl. arra következtetni, hogy milyen folyamatok játszódhatnak le a felületi réteg esetleges megsérülésekor. Erre gyors potenciodinamikus vagy tranziens kronoamperometriás görbék adhatnak felvilágosítást. Ez irányú vizsgálataink eredményeiről közleményünk II. részében számolunk be. Irodalom és összefoglalás a II. rész után. Summary is found after the second part of the essay 131
