Fogorvosi szemle, 1993 (86. évfolyam, 1-11. szám)
1993-04-01 / 4. szám
Fogorvosi Szemle 86. 107—120. 1993. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika. (igazgató: dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest A csontanyagcsere hormonális szabályozása DR. GERA ISTVÁN Az irreverzíbilis csontveszteséggel járó kórképek gyakoriak szerte a világon. Népegészségügyi szempontból a legnagyobb problémát az ötven évnél idősebb nőket érintő posztmenopauzás osteoporosis okozza [50, 51]. Sok esetben fogorvosok számára is komoly problémát jelenthet az osteoporosis. Ennél azonban lényegesen nagyobb jelentőségű a helyi, gyulladásos folyamatok következtében kialakuló csontpusztulás, a parodontitis vagy az endodontalis eredetű periapicalis csontlaesiók kezelése. Az utóbbi években az osteointegratiós implantológia is jelentős kihívást jelent a csontanyagcsere-kutatások számára. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a kiterjedt kutatások ellenére még ma is keveset tudunk a csontanyagcsere biológiai mechanizmusáról, és kevéssé ismert a csontanyagcsere általános regulációja is. Ezért azok a próbálkozások, melyek a csontanyagcsere farmakológiai befolyásolása révén igyekezték lassítani a generalizált csontveszteséget vagy visszafordítani a lokális csontpusztulást, még csak kezdetleges eredményeket tudnak felmutatni. Hasonlóan kezdetlegesek a különböző csontpótló anyagokkal kapott klinikai eredmények is. Régóta tudjuk, hogy a csontanyagcsere hormonális szabályozás alatt áll [89], olyannyira, hogy az elmúlt két évtizedben a „csontkutatás” az endokrinológia egyik ágává vált. A humorál is szabályozókat elvileg négy nagy csoportba sorolhatjuk. A regulációban a legfontosabb szerepe az ún. kalcitrop hormonoknak (PTH, kalcitonin, D-vitamin) van. Emellett direkt vagy indirekt úton számos egyéb hormonrendszernek van szerepe a csontanyagcsere szabályozásában. így meg kell említenünk az általános hatású hormonok között a glikokortikoidokat [85], az inzulint, a nemi hormonokat [13, 49] és a növekedési hormont . Ezenkívül hatással van a csont anyagcseréjére számos növekedési faktor (pl. somatomedin) és számos lokálisan ható hormon vagy hormonszerű faktor, mint pl. a prosztaglandinok [87], az oszteoclastaktiváló faktor [42]. Ezek irodalma olyan hatalmas, hogy egyetlen rövidre szabott cikk keretében nem tekinthető át az egész. így jelen közleményünk csupán a kalciumreguláló hormonok hatásának ismertetésére korlátozódik. A csont az emlősökben kettős funkciót tölt be: erős váza a szervezetnek, és fő raktára számos anorganikus sónak és nyomelemnek. A csontanyagcse-Érkezett: 1992. június 30. Elfogadva: 1992. augusztus 4. 107