Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

alatti íny tisztítását is, fogkefével, fogselyemmel vagy superflossal. Ma az alámosható hídtestek háttérbe szorultak, és a módosított, vonalszerűén érintkező hídtest adja a legjobb eredményt, megfelelően instruált és motivált egyéneknél [35].

A koronaszél helyéről már sokat szóltunk. Parodontitisen átesett egyéneknél azonban mindenképpen törekednünk kell a supragingivalis széli lezárásra [6, 8]. 30—40%-os tapadásveszteség után a fogak már olyan mértékben elongáltak, hogy csak igen nagy foganyagveszteséggel lehetne korrekt subgingivalis preparációt végrehajtani. Különösen indokolttá teszik a supragingivalis koronaszélt a szabaddá vált Class II. és Class III. furkációproblémák. Amennyiben jó a szájhigiénia, nem kell félnünk a szabadon maradt gyökérfelszín vagy fogfelszín szuvasodásától. Ezt klinikai vizsgálatok is tanúsítják [44, 45, 46, 50]. Ugyanakkor a supragingivalis széli lezárás tökéletes plakk-kontrollt tesz lehetővé és tökéletesebb lehet a korona széli adaptációja is, hiszen a szem kontrollja mellett tudjuk fmírozni, polírozni azt. így parodontitisen átesett egyéneknél subgingivalis széli lezárást csak a következő esetekben indikáljunk: 1. komoly esztétikai indokok, 2. subgingivalis gyökérfractura, 3. gyökércaries, ínyszéli tömések.

Különös gondot igényel a megnyílt bi-vagy trifurkációjú fogak preparálása. Törekedni kell arra, hogy a gyökérelágazáshoz vezető háromszög alakú behúzódást a preparálás során megszüntessük, és a borítókorona különösen alulkonturált legyen, ami elősegíti a furkáció környékének jobb tisztítását [23]. Sok esetben azonban csak hemisectióval vagy gyökéramputációval teremthetünk olyan helyzetet, mely higiéniai szempontokból kielégítő.

A fogágybetegeknek készült fogpótlások okklúziójáról külön cikket lehetne írni. Most csak a plakk-képződés szempontjából annyit emelnék ki, hogy az okklúziót úgy kell megtervezni, hogy az ne vezessen ételimpactatióhoz, sem a kontaktpontok mentén, sem a hídtest alatt. Az approximális felszínek legyenek lekerekítettek, hogy a fogselyem könnyen bevezethető legyen. Ma már túlhaladott a hídtest buccolingualis irányú redukciója is, mert kimutatták, hogy ez is fokozott ételbeékelődéshez vezet.

Végezetül tehát elmondhatjuk, hogy a tömések és fogpótlások minősége, precizitása és a parodontium állapota között szoros összefüggés van. Az ínyszél közelében vagy kiváltképpen subgingivalisan elhelyezett korona vagy tömésszél fokozott ínygyulladáshoz és parodontalis tapadás veszteséghez vezet. Minél nagyobb számban vannak a szájban koronák, vagy pótlások, annál nehezebb a szájhigiéniát kontrollálni. Ez azt jelenti, hogy fogágybetegségen átesett páciensnél csak akkor végezzünk protetikai rehabilitációt, ha feltétlenül szükséges, és ún. mechnoterápia vagy sínezés miatt ne készítsünk körhidakat.

A fogpótlások minősége azonban csak akkor bír jelentőséggel, ha a beteg szájhigiéniája jó. Jó egyéni szájhigiénia mellett ugyanis van jelentősége annak, hogy léteznek-e plakkakkumuláló területek, melyek nehezen tisztíthatok meg vagy sem. Amennyiben az egyéni szájhigiénia rossz, a legprecízebben elkészített pótlás sem garantálja a parodontium épségét, hiszen ilyenkor a dentális plakkakkumuláció következtében ugyanúgy kifejlődik parodontalis pusztulás, mint a saját, ép fogak mentén. Tehát, végül minden fogpótlás és fogpótlást viselő fog épsége a jó utókezelésen, az egyéni szájhigiénia magas fokán, a rendszeres ellenőrzésen és professzionális szájhigiéniás beavatkozásokon múlik.

86