Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

lis tasak mellett jó tömés és jó pótlás nem készíthető. Tehát a parodontium állapota kihatással van az elkészített fogpótlás minőségére, és a fogpótlás minősége pedig hatványozottan visszahat a parodontium állapotára [24].

Tekintsük tehát át, hogy a jól kontrollált klinikai vizsgálatok szerint milyen hatással van az íny közelében elhelyezett tömés vagy a korona széle a parodontium állapotára. A Black féle „extension for prevention” elv alapján a klasszikus fogászati iskolák hosszú ideig ragaszkodtak, sőt még ma is ragaszkodnak a subgingivalis koronaszéli lezáráshoz. Ez a lényegében empirikus alapon született tétel tehát arra kötelezné a fogorvost, hogy a korona szélét legalább 1—2 mm mélységbe mélyessze be a sulcus gi ngi vaebe, hogy a későbbi szekunder caries kialakulását elkerüljük. E tételt hosszú ideig erősítették azok a morfológiai megfigyelések is, miszerint extrahált fogakon mindig észlelhető egy plakk-és cariesmentes subgingivalis zóna [3, 41]. Mint ahogyan ezt már Orbán 1941-ben kimutatta, ez nem a subgingivalis régió cariesprotektív hatásának köszönhető, hanem ez a terület a hámtapadás zónája [30]. Valóban véd-easzekunder caries vagy gyökércaries kifejlődése ellen a subgingivalis mikromiliő és a subgingivális koronaszéli lezárás? Tízéves követéses vizsgálatban Valderhaug és mtsai közel 400, klinikailag tökéletesnek minősített korona körül követte nyomon a parodontium állapotát, a tapadásveszteség mértékét és a fogak állapotát Norvégiában [48]. A becementezés pillanatában a koronák 61%-a volt subgingivális és 39% supragingivalis. Egy év múlva 60, míg 10 év után már csak 29% volt subgingivalis. Az eredetileg subgingivalis koronaszél mellett mindig fokozottabb gyulladást és nagyobb éves tapadásveszteséget észleltek. Ennek köszönhető az íny fokozatos apicalis irányú visszahúzódása. Tíz év alatt a fogak több mint 10%-án fejlődött ki szekunder caries. Nem volt azonban különbség az eredetileg subgingivalis és az eredetileg supragingivalis széli zárású koronák körüli cariesincidencia között. A koronaszél aktuális sub- vagy supragingivalis elhelyezkedése az idő során változott, és a subgingivalis széli zárás nem nyújtott védelmet a caries kifejlődésével szemben. A subgingivalis széli zárás azonban fokozottabb mértékű tapadásveszteséghez vezetett. Az igen jó szájhigiénia azonban mindkét esetben garancia volt mind a parodontium mind a fogak épségének megőrzésében. Ezt az eredményt számos egyéb követéses vizsgálat is megerősítette [2, 30, 36, 38, 44, 45, 46]. Mindazonáltal a szájhigiénia fontosabb szerepet játszik a parodontium épségének megőrzésében, mint a korona széli zárása. Nagyon jó szájhigiéniájú egyéneknél teljesen ép parodontalis környezetbe helyezett fogpótlás még akkor sem okozott klinikailag manifeszt gyulladást, ha az subgingivalis széli lezárásé volt, feltéve ha a fogmű kifogástalan minőségben készült [26].

Ha tehát a subgingivalisan elhelyezett koronaszél magában nem védaszekunder caries ellen, és a fogak és parodontium épségének fenntartásában lényegesen nagyobb szerepe van a gondos szájhigiéniának, mint azt korábban hittük, akkor alig van cariesprevenciós jelentősége a subgingivalis széli lezárásnak. Vizsgáljuk meg azt, hogy van-e hátrányos hatása. Rengelli és Regolati [36] összehasonlítva supra-és subgingivalis koronaszéleket hordozó egyéneket, azt találta, hogy azonos plakkindex értékek mellett mindig a subgingivalis koronaszél mellett volt súlyosabb a gyulladás [29]. Számos klinikai és klinikai experimentális vizsgálat aláhúzza azt, hogy még a laboratóriumi körülmények között készült, legprecízebb subgingivalis széli zárású korona vagy tömés is klinikailag és hisztológiailag kimutatható enyhe gyulladásos reakciót vált ki az ínyben. Átlagos minőségű, rutinpraxisban' készült fogpótlások ennél lényegesen súlyosabb gyulladáshoz vezetnek. Klinikai vizsgálatok szerint az íny-82