Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
sével, a condyluspályák hajlásszögét és a kompenzációs görbék ívét figyelembe véve olyan artikulációs viszonyokat kell kialakítani, amelyekben nem érvényesül a frontfog és szemfog vezetés, hanem az összes excentrikus kontakt helyzetben is biztosított marad a mindkét oldali támasztózónabeli és metszőfog tájéki megtámasztás. A protetikai ellátás tartós eredményességének kulcsproblémája, hogy milyen szinten valósul meg a fogpótlást viselő páciens szájképleteinek öntisztulása, milyen tisztíthatósági feltételeket biztosít a fogmű és a pácienst milyen mértékben sikerül motiválni és megtanítani a helyes szájhigiénés aktivitásra. A szájhigiénés tevékenység nyilvánvaló célja a lepedék, illetve bizonyos esetekben a beékelődött ételmaradványok rendszeres eltávolítása. Csak a legalább 12 óránként lepedékmentesített természetes vagy pótolt fogazat esetén várható el, hogy ne képződjön szuvasság a fogakon, és ne alakuljon ki parodontális gyulladás. A protetikai ellátásra szoruló páciensek jelentős hányadának parodontiuma, ha nem is akutan beteg, de valamilyen értelemben károsodott. Ez egyrészt tovább nehezíti a tisztíthatóság feltételeinek megteremtését, másrészt még inkább szükségessé teszi a tökéletes szájhigiéné fenntartását. A plakkakkumuláció vonatkozásában rögzített fogművek esetén a hidak és a koronák anyaga, felületi simasága és formai kialakítása a meghatározó. A magasfényűre égetett kerámia látszik a legalkalmasabb anyagnak e tekintetben. A kerámia alkalmazásakor a nehézséget az jelenti, hogy a kívánt forma és színhatás eléréshez viszonylag vastag anyagréteg szükséges, ami nehezíti az optimális térkihasználást, különösen az approximális felszíneken és a fognyaki régióban. Koronák esetében a parodontalis profilaxis alapvető problémája a koronaszél és a fognyaki parodontium viszonya. Amennyiben a parodontium rezisztens és a koronaszél nem olyan kiképzésű, hogy mechanikus ingert jelentsen a gingiva számára, akkor a nyaki záródás ínyszél alatti elhelyezése nem jelent lényeges hátrányt a parodontium számára. Ettől eltérő feltételek esetén azonban számolni kell a parodontalis megbetegedés lehetőségével, vagy az ínyszéltől távol kell meghatározni a nyaki zárás helyét. A koronák vertikális felszíneinek megformálásakor higiénés okokból nem indokolt a túlzott domborulatok kialakítása, a természetes formák túlzó hangsúlyozása. A marginális gingiva-koronaszél találkozási helynek nincs szüksége ereszszerű védelemre, ha az az előbbiekben vázolt módon korrekt. A hídtest alatti tér egy következő kritikus régió. A pangás és lepedékképződés szempontjából különös figyelmet kell szentelni a hídtest-horgony kapcsolat formai kialakításának, a hídtagok és az állcsontgerinc viszonyának, továbbá a hídtest gingivalis felszíne formai kialakításának és kivitelezésének. A hídtest alatti hatékony öntisztulás csak az ínytől egészen távol elhelyezkedő hídtest esetén képzelhető el. Az esetek többségében azt a célt kell elérni, hogy a régió legalább speciális módszerekkel (interdentalis kefe, különleges fogtisztító fonal stb.) tisztítható legyen. A lepedékképződés megelőzése és az egyéb parodontalis profilaktikai szempontokat tekintetbe véve az ideális viszonyok megsértésének veszélyeit leginkább a részleges lemezes fogpótlások jelentik. A megtámasztás és az elhorgonyzás eszközeinek a hordozó alappal való kapcsolata olyan higiénés problémát jelent, ami tisztán a fogmű szerkesztésével megoldhatatlan. Ha a parodontalis profilaxisra általában érvényes az a megállapítás, hogy az eredménnyel kecsegtetően csak a paciens teljes odaadásával valósítható meg, akkor ez a parciális protézisek esetén százszorosán igaz. Az orvos feladata, hogy olyan fogművet tervezzen, ami biztosítja a lehetséges öntisztulást és a jó tisztíthatósá78
