Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

2. ábra. Az egyik felső metszőfog keresztharapása az antagonista metszőnél súlyos és végleges

fogágypusztulást idézett elő.

5. Az egy vagy több fogat érintő keresztharayás különösen az antagonisták területén okoz a parodontiumban patológiás elváltozást a harapási túlterhelés, illetve a normálistól eltérő irányú terhelés miatt. A keresztharapás parodontiumot károsító hatása a metszőfogak területén legfeltűnőbb (2. ábra).

6. A maradó fogak, elsősorban a hatosok gyermekkorban történő kényszerű eltávolítása a hetesek mesialis dőlését idézi elő. Ez egyértelműen parodontalis pusztulást okoz a hetesek mesialis csontmegtámasztásában. Más kérdés a hatosok szisztémás eltávolítása fogívszűkület miatt, amikor fogszabályozó kezeléssel a hatosok helyén keletkező rést zárva a fogívszűkületet csökkentjük. Ez a fogszabályozási módszer azonban nem terjedhetett el, mert a parodontium kisebb-nagyobb mérvű károsodása ilyenkor is elkerülhetetlen. Nem véletlen, hogy Angle a hatos fogakat az occlusio kulcsának nevezte, mivel hiányuk esetén az egész occlusiós megtámasztási rendszer felbomlik.

A kérdés másik oldala, hogy maga a fogszabályozó kezelés nem okoz-e károsodást a fog tartószerkezetében1. Ezt a kérdést elméletileg könnyű megválaszolni: semmiképpen nem, ha a fogelmozdítás fiziológiás, tehát a stimulált osteoblasttevékenység hatására csontátépülés és nem csontresorptio jön létre. Helyes diagnózis és terápiás terv elkészítése esetén tehát nem okozhatunk károsodást. Ez azonban a szakismeret mellett korszerű anyagok és technika felhasználását is feltételezi. Ebben a vonatkozásban elsősorban a rögzített készülékekről van szó, hiszen a kivehetőkkel nem lehetséges túllépni az egyéni tűrőképesség határát. Az utóbbi évtizedben a fogszabályozó technikák és anyagok olyan mértékben fejlődtek, hogy az ún. „fiziológiás fogszabályozás” megoldható. Elsősorban a Nitinol íveket említhetjük, melyeknek hatékonysága nem erejükben, hanem rugalmasságukban rejlik. A Nitinol ívek tehát csupán rugalmasságuknál fogva hatnak a fogágy csontszerkezetére, stimulálva ezáltal az osteoblasttevékenységet. Ennek eredménye az, hogy a csont a megfelelő irányba átépül, és így a fogelmozdítás teljesen fájdalmatlan. Csontbiológiai kutatások eredményei igazolják, hogy az olyan rögzített készülékekkel végzett fogszabályozás, mely fiziológiáshoz közel álló erőkkel dolgozik, nem okoz a csontban szerkezeti károsodást, sőt stimulálja a csont-erővonalrendszer kialakulását. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az előbbiekkel ellentmondó néhány irodalmi közlés is található.

A harapási rendellenességek és a parodontopathiák kapcsolatában végül is adódik a kérdés: a rendellenességek fogszabályozással történő korrekciója menynyiben járul hozzá a fogágybetegségelc megelőzéséhezi A válasz: nagymértékben hozzájárul, hiszen kiiktat funkciót zavaró permanensen fennálló lokális fak35