Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

A magyar elnevezés — zománcléc — tehát helytelen. Az elváltozás valódi mor­fológiai jellegzetesség, alapvető fogforma; nem a zománc-dentin arány eltoló­dásának a következménye [Tratman, 5]. Leggyakrabban a felső kismetszőkön szokott előfordulni. Az alsó metszőkön a legkevésbé kifejezett. A kétoldali képletek találkozásánál gyakran van mély foramen caecum. Ennek az elváltozásnak gyakorlati jelentősége is van. Megnöveli az app­­roximális felszín méretét, ez pedig megnehezíti az itt keletkező caries korai észlelését. Általában jobban ki kell terjeszteni a cavitast, hogy ne maradjon alátámasztatlan zománc. Nehezebb is az eredeti kontúrt helyreállítani a tö­méssel. A kétoldali képletek találkozásánál létrejövő foramen caecum cariespredi­­lekciós hely. Ha ez kisfokú dentin- és zománchvpoplasiával társul — ami nem nagyon ritka —, a carieses folyamat rapid lesz, és gyorsan pulpaelhaláshoz vezet. E foveolák invaginatiót is fedhetnek, mely csak cavitasalakításkor vagy röntgenfelvételen derül ki. Számítani kell rá a preparáláskor, és tökéletesen kell zárnia a tömésnek. 2. Az őrlőfogak bonyolult barázdarendszere Páciensemnél nagyon feltűnő a kis- és nagyőrlőfogak fissurarendszerének bonyolult, finom rajzolata. A rágófelszín redőzöttnek mondható. Előfordul erre a szakirodalomban a szellemes „barokk” elnevezés is. A fogak rágófelülete, ennek redőzöttsége, a csücskök száma, a járulékos csücs­kök jelenléte a törzsfejlődés összehasonlító vizsgálatához nagyon fontos. Az emberi fogazat általános redukcióját mutatja. A komplikált barázdarajzolat, az ún. redőzött korona, szintén mongoloidok­nál és antropoidokon található; a mongoloid rassz ezt a primitív jellemzőt is megőrizte. Nemcsak bonyolultabbak a fissurák, hanem laterálisán mélyen és messzebbre terjednek. Emiatt az occlusalis felszín cavitasalakífásakor speciális nehézségek adód­nak a kiterjesztésnél. A bonyolultabb barázdarendszer jobban igényli a pre­ventív extenziót, de a fissurák gyakran alátámasztatlan zománcban érnek vé­get. A rágófelszínt tökéletesebben lehet helyreállítani inlay-vei, mint amalgám­töméssel [Tratman, 5]. 3., 4. Aplasiás és microdont fogak Mind a microdontia, mind az aplasia redukciós jelenség, tulajdonképpen ugyanazon anomália különböző fokozata [Schulze, 4\ Etiológiájában a külön­böző endogén és exogén okok közül az öröklést tartják a legfontosabbnak. A metszőfogak régiójában a csontrészek összeolvadásához közelebbi fogakat érinti leginkább a redukció: felül az oldalsó, alul a középső metszőfogat. A felső kismetszők csírahiánya viszonylag gyakori rendellenesség, az alsó középső metszőké ritkább. A mongoloid rasszhoz tartozó embereknél ez utóbbi gya­koribb, mint az europidoknál. Az alsó középső metszőfog viszonylag gyakori rendellenessége a megkissebbedett fogalak [Schulze, 4, Grahnén, 1]. A csírahiánynak különféle következményei lehetnek, pl. tejfogperzisztencia, vagy a meglévő fogak elvándorlása. A bemutatott esetben a 31. fog aplasiája ritka rendellenesség létrejöttét okozta: a szomszédos 32. és 33. fog transpositi­­óját. 5. Transpositióban lévő fogak A fogak—transpositiónak nevezett—helycseréje a legsúlyosabb helyzeti anomália. A fogazat különböző helyein léphet föl. Van látszólagos és valódi 19

Next

/
Thumbnails
Contents