Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A számok magukért beszélnek, ezeknek az adatoknak a megléte is bizonyítja: széleskörű összehasonlító vizsgálatokat végeztünk, a szerzők feltételezésével ellentétben. 5. oldal, II. oszlop, 1. bekezdés: A szemcsék alakjával kapcsolatos eredmények értékelése megalapozatlan: nem bizonyos, hogy a másság hátrányos. Mindemellett köszönjük a szerzők megjegyzését, amely szerint a Homodent-1 szemcséinek alakja nem hasonlít a piacon levő termékek szemcséinek alakjához. Ez bizonyítja, hogy szabadalommal védett eljárásunk egyszerű eszközökkel is megkülönböztethető terméket eredményezett. Az utolsó mondatot, az abban foglaltakat visszautasítjuk: feltehetően a hibás vizsgálati módszer (preparálás) és a hibás mért egyedi adatok (250 |im 72 pm helyett) alapján jutottak a szerzők erre a következtetésre. Mi szavatoljuk — ahogy prospektusunkban is szerepel —, hogy a legdurvább szemcse 71 pm-nél kisebb. Egyébként önmagában a 250 pm-es szemcsék jelenléte sem lenne kifogásolható, hiszen a szabványok egy része 250 pm-es szemcsék jelenlétét is megengedi. Összefoglalva az [5] dolgozattal kapcsolatos véleményünket, úgy ítéljük meg, hogy a szerzők megalapozatlanul, hibás mérési eredményekre támaszkodva nyilatkoznak két termék szemcsealakjáról és szemcseeloszlásáról. A tárgyi tévedéseken túlmenően a dolgozat hangnemét sem tartjuk egy tudományos folyóiratba illőnek. Konkrét kifogásaink helyreigazításához ragaszkodunk. II. A [6] dolgozattal kapcsolatos észrevételeink 5. oldal, I. oszlop, 1. bekezdés: Sem a fizikai kémia, sem az anyagtudomány nem így definiálja a fázis fogalmát. 5. oldal, I. oszlop, 2. bekezdés: A különböző abráziós ellenállású fázisok között csak akkor alakulnak ki szintkülönbségek, ha a polírozást nem megfelelően hajtják végre. Gondos, gyémántpasztás előkészítéskor nem alakulnak ki szintkülönbségek, a felület tükrös marad. 5. oldal, II. oszlop, 4. bekezdés: A szerzők azt állítják, hogy mindkét ötvözetporból a gyári előírásoknak megfelelően készítették a tömést. Ugyanakkor a 7. oldal II. oszlopának 3. bekezdésében arról számolnak be, hogy a Homodent-1 ötvözetporból igen nehezen lehetett tömőanyagot készíteni. A szabvány előírja, hogy a tömőanyagnak 75 sec alatt el kell készülnie (plasztikus, fényes stb. massza). Ha a szerzőknek ez nem sikerült, akkor nem értjük, hogy miért végezték el a további költséges vizsgálatokat. A szabvány azt mondja, ha 75 sec alatt nem „kész” a tömőanyag, akkor az nem használható fel. A szerzőkkel ellentétben mi a következőket állítjuk és szavatoljuk: a Homodent-1 ötvözetpor 20 sec-on belül felveszi az egyszerre hozzáadott teljes Hg-mennyiséget (Hg-por tömegarány =0,9—0,95: 1); 45 sec körül a tömőanyag kezd feltapadni a falra; 60—75 sec között sima, fényes és plasztikus tömőanyagot kapunk; Gépi keveréskor már 8—10 sec után összeáll a tömőanyag. Tájékoztatásul megjegyezzük, hogy termékünkből kiszállítás előtt 2,5 kg-onként próbatömést készítünk, amelyet csak akkor minősítünk megfelelőnek, ha a fent közölt adatok teljesülnek. Az eddig gyártott mintegy 2000 kg Homodent-1 ötvözetpor ellenőrzése során minden esetben megfelelő értékek adódtak. A kontrollmintákat természetesen megőriztük, így a dolgozatban szereplő adatokat nem tartjuk jellemzőnek, és az általunk szavatolt értékek ellenőrzésére bármikor készek vagyunk. Megjegyezzük egyébként, hogy a fejlesztés során kezdetben éppen az ötvözetpor nagy reakcióképessége okozott fejtörést, ami a gyors, 10 sec alatti higanyfelvételben és a gyors kötésben, keményedésben mutatkozott meg. Ennek a jelenségnek egyébként az anyagszerkezeti oka ismert: a gyorshűtött szalag nagyobb vakanciasűrűsége következtében a diffúzióval lejátszódó folyamatok sebessége, nevezetesen a higany és a por reakciójának sebessége megnő. 6. oldal, I. oszlop, 3. bekezdés: Az előbbiekben elmondottak alapján a töretvizsgálati eredményeket nem tartjuk jellemzőnek a Homodent-l-re, hiszen olyan „mintákból” készült 147
