Fogorvosi szemle, 1992 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
Néhány magyar irodalmi adat fiatal, 18 és 22 éves felnőttek fogazati állapotáról I. sz. táblázat Szerző(k) neve, életkor, létszám, hivatkozási szám A közlés éve D M F DMF összes Tóth, Kertai és Ponyi 20—22 éves 1114,6 1957 2,80 3,14, 0,79 6,73 Tóth és Mari 19 éves 63,5 1961 3,82 1,59 3,12 8,53 Tóth 20 éves 42,3 1962 3,35 2,83 1,43 7,60 Vass és Harsányi 1991 az összefoglaló megjelenésének éve 18—22 éves 1975 3,67 3,01 2,11 8,79 2500 1980 5,01 3,45 1,85 10,31 1985 4,83 2,44 2,22 9,49 1991 3,88 2,58 2,44 8,90 ugyanezen idő alatt a hiányzó fogak száma 3,14-ről 2,58-ra csökkent; nem nagy különbségek ezek, de kedvező tendenciát jeleznek. Nem értem a 2. és 3. ábrához fűzött magyarázó szöveget. A szerzők ugyanis azt írják, hogy „tanulmányozásra érdemes kérdés, hogy az iskolai fogászatra nem jártak között miért található — egy vizsgálati év kivételével - legalább másfél-kétszer több ép fogú, mint az iskolai fogászatra jártak között”. Talán először egy terminológiai kérdéssel kell foglalkozni. Az „ép fogú” és a „cariesfrekvencia” valójában ugyanazt a fogalmat takarja, amelyet legtöbbször százalékban szoktak kifejezni, mert így könnyebb az összehasonlítás, de természetes az is, ha abszolút számokkal fejezzük ki magunkat. Az ép fogú az a vizsgált személy, akinek nincs fogszuvasodás miatt eltávolított, tömött és természetesen szuvas foga (ez a dolgozatban vizsgált csoportok esetében általában 0,5—2,0%-ban szokott előfordulni). A cariesfrekvencia ennek a fordítottja, vagyis ha van szuvas, szuvasodás miatt kihúzott, vagy tömött foga a megvizsgált személynek, akkor azt mondhatjuk (azért a feltételes mód, mert másként is kifejezhetjük magunkat), hogy a frekvencia 99,5, illetve 98%. A 2. ábrán nem találunk olyan jelzést, amely azt mutatná, hogy mennyi az ép fogúak száma, csupán azt: ennyien jártak és ennyien nem jártak iskolafogászatra, az abszolút számok pedig az előbbi logikai sorrendben 20—46, 30—30, 54—14 és 37—14. Ezekből a számokból az a következtetés semmi esetre sem vonható le, hogy az iskolafogászatra nem jártak között több lenne a jó fogú. Ha a 3. ábrán az abszolút számokat jó fogdákként fogjuk fel, akkor 1985-ben és 1990-ben az iskolafogászatra jártak között valóban több a jó fogú, 1980-ban nincs különbség, 1975-ben 120
