Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-03-01 / 3. szám

Fogorvosi Szemle 84. 75—81. 1991.

Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: Dr. Szabó György egyetemi tanár), Budapest

Tapasztalatok a HTR polymer klinikai alkalmazásával Sinus elevatio, human szövettani vizsgálatok

DR. SUBA ZSUZSANNA, DR. SZABÓ GYÖRGY, DR. HARIS ANDRÁS, DR. DIVINYI TAMÁS ÉS DR. MARTOIFFY KATALIN

A maxillo-facialis sebészetben egyre több csontpótló anyagot alkalmaznak sikerrel [2, 10, 11, 18]. Legtöbbet a hydroxylapatit vagy calciumfoszfát tartalmú vegyületekró'l hallunk mind a kísérletes, mind a klinikai kutatások során [13, 19, 22~ 23].

A HTR polymer (Hard Tissue Replacement=kemény szövet pótló) az Egyesült Államokban jól, Európában kevésbé ismert bioinert anyag. 700—850 mikron nagyságú polymethylmethacrylat és polyhydroxylethylmethacrylat golyócskákból áll, melyeket kálciumbevonat fed. Ä United States Surgical Corporation (Norwalk) állítja elő. Asthman és mtsai [3] először állatkísérletekben, majd klinikai vizsgálatokkal bizonyították [4—6], hogy csontpótló anyagként kiválóan alkalmas. Ezeket a vizsgálatokat mások is alátámasztották [1, 7, 12, 20]. Bindermann [7] 1988-as közlése szerint, ha a HTR-polymert calcium hydroxiddal impregnálják, hosszú csöves csont hiányok pótlására is alkalmas.

A számos közlemény ellenére kevés az olyan jellegű publikáció, amely a klinikai eredményeket humán szövettani vizsgálatokkal támasztaná alá. Munkánk részben ezt a hiányt kívánja pótolni. Célunk hármas: a) A kontinensünkön alig ismert HTR-polymer klinikai alkalmazásáról kontrollált nagy beteganyagon beszámolni, b) Megvizsgálni és bemutatni azt, hogy mennyire alkalmas ez az anyag az arcüreg alsó falának foggyökér implantatio céljából való műtéti megerősítésére („sinus lift” „sinus elevatio”); c) A HTR-polymert beültetése után folyamatos, humán szövettani vizsgálatokkal figyelemmel kísérni a műanyag szemcsék közötti támasztószövet kialakulását.

Anyag és módszer

Beteganyagunk két csoportból tevődik össze: — azokból, ahol a rutin betegellátás során a HTR-t a szokásos műtéti módszerekben (paradentalis tasak-, cisztaüreg-feltöltés, arckontúr-korrekció) alkalmaztunk; a második csoport, akiken a sinus elevatiot végeztük. Ez nem számít rutin beavatkozásnak, ezért itt válogatott beteganyagról van szó.

A módszerrel kapcsolatban annyit jegyzünk meg, hogy ott, ahol ismert, rutin műtétekről van szó, azok technikájára nem térünk ki részletesen, inkább a „sinus elevatio”-ról számolunk be bővebben.

Paradentalis tasak kitöltést 90 betegen (54 nő és 36 férfi, átlagéletkor 42 év) végeztünk. Műtét előtt a mobilis fogakat síneztük és a sínt általában 3 hónapig tartottuk fenn. Betegeinket állandó klinikai-radiológiai kontroll alatt tartottuk.

Érkezett: 1990. november 3. Elfogadva: 1990. december 14.

75