Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
1991. március LXXXIV. 3. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 84. 65—69. 1991. Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórház-Rendelőintézet (főigazgató Dr. Mundi Béla) Budapest, Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet (oszt. vez. főorvos: Dr. Hegyesi Ferenc), Szeged A nyitottharapás és kezelési lehetőségei DB,. BŐGI IMRE és DR. BUDAI MÁRIA A nyitottharapás vertikális irányú fogsorzáródási rendellenesség: záróharapáskor a felső és alsó fogív között kisebb vagy nagyobb kiterjedésben rés marad [15, 17]. Leggyakoribb a frontfogak területére lokalizálódó nyitottharapás (elülső nyitottharapás), de nem ritka, hogy a praemolárisok sem találkoznak. Igen súlyos és szerencsére nem túl gyakori az a változat, amikor a molárisok közül csupán a leghátsó, utoljára előtört fogpárok érintkeznek. Az anomália miatt az arc jellegzetesen megváltozik: a szájrés nyugalmi helyzetben nyitva marad, az arc alsó harmada „megnyúlik” hátrányos kifejezést kölcsönözve tulajdonosának. A morfológiai eltérések kisebb-nagyobb funkciózavart okoznak. Csaknem minden esetben hibás lesz a hangképzés és ott ahol a fogsorok nem érintkeznek, gyakorlatilag megszűnik a harapás, a rágás. A nyitott száj miatt a nyálkahártyák kiszáradnak, az íny gyulladt [18]. A páciens igyekszik takarni, kompenzálni testi hibáját, úgy hogy a száj körüli izmokat és a mentum izomzatát fokozottan működteti. Megpróbálná zárva tartani száját, ezért a záróizmok gyakran görcsösen összehúzódnak. A nyelvcsont feletti izmok is fokozott aktivitásúak [1]. A nyitottharapás parafunkciókkal is társul (ujjszopás, nyelvlökéses nyelés, ajakszorításos nyelés), amelyek sokszor mint etiológiai tényezők is szerepelnek [4]. A nyitott harapás két alapvető típusát különböztetjük meg. 1. Dentális és 2. Skeletális nyitottharapást. Elkülönítésük a fogazati minták és a koponya oldalirányú teleröntgenképének analízise segítségével történik [2, 4, 17]. A teleröntgenképen a vertikális irányú eltéréseket az ún. bázisszögek (Sella—Nasion, Frankfurti horizontális, maxilla és a mandibula alapsíkja által bezárt szögek) megnagyobbodása és az arcmagasság arányainak megváltozása jelzi. Jellegzetes a Gonion szög megnagyobbodása is [10, 17]. Gyakori a frontfogak kompenzációs helyzeti anomáliája, a felső fogív túlzott Spee görbéje és az alsó fogív ellentétes irányú sagittális görbülete. Skeletális nyitottharapás esetén a fogívek deformitásán kívül a maxilla és a mandibula bázisának alaki eltérései tapasztalhatók, amelyek külön-külön vagy pedig együttesen is előfordulhatnak. A maxilla deformitása által okozott apertognathiában a maxilla processus alveolarisának vertikális méretei a molaris fogak területén megnövekednek, a bázis lejtése megváltozik. A mandibula deformitása által okozott nyitottharapásban a mandibula ramusai megrövidülnek, a bázis angulus előtti részén lévő incisura kifejezett, az állcsúcs kissé distalisabb és caudalisabb helyzetű, mint Érkezett: 1990. szeptember 29. Elfogadva: 1990. november 20. 65
