Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6-7. szám

gálát munkatársaival együttműködésünket fokozni próbáltuk, úgy érzem nem sikerült bennük kellőképpen tudatosítani kulcsfontosságú szerepüket a gyermekfogászati profilaxisban.

Tanulság az is, hogy a szülőket meg kell nyerni az ügynek még a gyermek születése előtt. Szórványos próbálkozások történtek ugyan e téren, de a terhesek sokkal intenzívebb, koncepziózusabb elérésére és programba való bevonására kell törekedni.

Saját vizsgálataink szerint a fiúk fogazata — mind a frekvenciát, mind az intenzitást illetően — minden korcsoportban rosszabb, mint a lányoké. Ez egyezik a Csongrád megyei megfigyelésekkel [20] és részben, a 6 évesek kivételével Hidasi eredményeivel [6], de általában ellentmond az irodalmi adatoknak.

Az egyes tejfogak esendőségének sorrendje megváltozott az utóbbi években. A 60-as, 70-es évek közleményei alapján a felső középső tejmetszők a szuvasodás gyakoriságában csak a molárisok után következtek [5, 16, 18]. Jelen vizsgálataink szerint a leggyakrabban megbetegedő alsó tejmolárisokat a felső tej egyesek követik a felső ötösökkel egyenlő mértékben. A tejmolárisok megbetegedési gyakoriságának sorrendjét tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy megfigyeléseink e tekintetben megegyeznek előző vizsgálataink [16], valamint Tóth A. és mtsai adataival [18], de nem egyeznek Hidasi tapasztalataival [4]. A tej őrlők centrális és proximális szuvasodási arányában nem találtunk olyan pregnáns különbségeket, mint Hidasi [5]. Nálunk az „olló” nem annyira nyitott, s a két görbe nem négy és fél évnél metszi egymást, hanem később, majdnem 5 éves korban.

A főváros egyes kerületei és övezetei között kisebb-nagyobb eltérések vannak az epidemiológiai mutatókban. Ugyanilyen eltérések tapasztalhatók az egyes orvosok körzetei között a gyermekek ellátottsága tekintetében. Az mindenesetre örvendetes, hogy gyakorlatilag nincs eltávolított tejfog, még a 6 éveseknél is csak 0,03 az mt átlagértéke. Ügy tűnik, hogy a korai tejfog extractiók káros követkeményeivel a jövőben egyre kevésbé kell számolnunk.

Az ország különböző helyeiről származó irodalmi adatok alapján azt valószínűsíthetjük, hogy az ország különböző területein igen nagy különbségek vannak a fogszuvasodás mértékében [1, 3, 6, 7, 11, 12, 18, 19, 20]. Néhány hazai beszámolóval ellentétben [1, 6, 12] mi nem észleltük a caries megbetegedés fokozódását.

Következtetések

— A fővárosi óvodás populációban a caries frekvencia és intenzitás az utóbbi két évtizedben csökkenő tendenciát mutat.

— Előbbi megállapítással ellentétben a frontfog cariesek elfordulásának gyakorisága a 80-as évektől emelkedő tendenciát mutat.

— A nemek között különbség észlelhető mind a frekvenciát, mind az intenzitást illetően a lányok javára, tehát a fiúk fogazata rosszabb.

— Különösen a frontfogak vonatkozásában számolni kell a károsodás közvetlen hatásain kívül (a tejfrontfogak kezelési nehézségei, problematikája, költségigényessége, vagy az ellátás teljes elhanyagolása) a későbbi káros következményekkel is. Hosszú távon ugyanis nemcsak a maradó fogazatot érintő ortodonciai elváltozások, hanem logopédiai és pszichológiai nehézségek is problémát jelenthetnek.

— A jövőt illetően a preventív tevékenységek fokozása szükséges igen korán, már a terhesek és a kisgyermekes szülők körében. E tekintetben kiemelten kell kezelni a helyes táplálkozási szokások kialakításának kérdését.

175