Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

A fogak mikrokeménység mérését a Fosse és mtsai által 1986-ban leírt módszer szerint, [4] a ,,Vickers-féle” gyémánttal készített benyomatok alapján végeztük. Az erre a célra használt műszer, az úgynevezett „indentor” egy olyan golyóstollhoz hasonlít, melynek hegye a tulajdonképpeni Vickers gyémánt, ami egy 0,5 mm átmérőjű négyzet alapú gúla. Csúcsa az indentor hossztengelyének folytatásába esik (1. ábra). Az alkalmazott erő 500 g volt, a keletkezett benyomatok mélysége 10—15 mikron. Minden egyes benyomatot ugyanaz a személy készítette. Vizsgálatainkat valamennyi betegen a 13-as fogon végeztük, foganként öt benyomat készült, ezekről replicá-kat készítettünk, kék Xantopren (Bayer) lenyomatanyag segítségével.

7. ábra. A benyomatok készítésére szolgáló eszköz, az indentor”

A benyomatok kiértékelése Robotron képanalizátorral (image-analysis) történt, a következő elméleti megfontolások alapján: A zománckeménységet kifejező index, a ,,VHN” (Vickers Hardness Number) kiszámítására szolgáló képletbe VHN=1854,4 хбОО/d1 Xd2” a kapott benyomatok átlóinak hosszát kell behelyettesíteni (2. ábra). Az átlók meghatározása történhet fénymikroszkóp és mikrométer segítségével, [4] ill. az általunk alkalmazott képanalizátoros módszerrel [7]. 20x-os objektívet használva a képernyőn beállított képet újból nagyítottuk. A „kurzor” segítségével megjelöltük a csúcspontokat,

2. ábra. A benyomatok mikroszkópos képe

146