Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

A vizsgált populáció átlagosOHI—S értékel,37 (VIII. táblázat). Az OHI—S átlagértékei a kor növekedésével alig változnak. Az összetevőket, a debris és calculus indexet vizsgálva a lepedékértékek'magasabbak, mint a fogkőértékek. A lepedékindex a korral csökken, a fogkőindex 15 éves kortól nem változik. Értékeink alacsonyabbak, mint Keszthelyi és Tóth [7] által közölt szegedi textilipari munkások fiatalkorú csoportja esetében kapott eredményei, de igen hasonlóak, mint amit Bánóczy és mtsai [1] a fóti Gyermekvárosban, és Kastaly [6] Szabolcs-Szatmár megyében végzett szűrővizsgálatuk során ép gingiva esetén tapasztaltak. Az utóbbi szerzők a legmagasabb OHI—S értéket 14—16 éves kor között kapták, később ez kissé csökkent. Saját vizsgálataink során a maximum 15—16 éves korban figyelhető meg.

A fogazat funkcióképességének kialakulásában és megőrzésében igen nagy szerepe van az anatómiailag korrekt fogsorzáródásnak. Felmérésünk alapján a különböző harapási formákat előfordulásuk gyakorisága szerint összesítve megállapítottuk, hogy a funkció szempontjából legelőnyösebb ollóharapás 65%-ban fordul elő és ez a szám életkorcsoportonként alig változik. A többi esetben valamilyen fogsorzáródási rendellenesség áll fenn. Hasonló adatokat közölnek ViltseJc és mtsai [15], akik a budapesti V. kerületi lakosok közül a 15—19 éveseket vizsgálva mélyharapást 26, prognátiát 2,0 és progéniát 0,5%ban állapítottak meg; az él-és keresztharapás táblázataikban nem szerepel. Ha figyelembe vesszük, hogy a dysgnath harapási formák különbözően súlyos, de mindenképpen hátrányos helyzetet jelentenek a fiatalok számára, akkor nagyon magasnak ítélhetjük meg ezek 35%-os előfordulását.

A 14—19 évesek 6 különböző helyszínen kapott együttes DMF—T indexe 8,99 volt. Ez igen hasonló az utóbbi években közölt hazai adatokhoz, Bánóczy és mtsai [1], Schindler [11], Kastaly [6], Fejérdy és mtsai [3], Vass és mtsai [14], Boross és mtsai [2], Mari és mtsai [8], melyek szerint a DMF—T index 19 éves korra 10 körüli, vagy magasabb értéket ér el. A két budapesti kerületben kapott eredmények jobbak, mint a vidéki városokéi (Vili. táblázat). Tóth és Mari [12] 1961-ben összefoglaló táblázatot közölt az ötvenes évek országos felmérésének 15—20 évesekre vonatkozó DMF-értékeiről, melyben a budapesti 7,7-es DMF-értélc zárja a sort, mint akkor a legmagasabb. Az eltelt 35 év alatt a budapesti értékek nem változtak, a vidékiek 2—3-szorosára nőttek, így a sorrend megfordult.

A DMF—T-index komponenseinek vizsgálata rámutat a helyzet súlyosságára. Az 528 fiatalnak 2025 szuvas foga volt, ami fejenként átlagosan majdnem 4 kezelendő fogat jelent ( VII. táblázat). Bár a fog keményszöveteinek károsodása kezdetben jól rekonstruálható, de felmérésünk szerint a többség el sem jut a rendszeres fogászati ellenőrzésre (II. táblázat). A rendszeres ellenőrzés és ellátás hiányosságaira mutat, hogy az 528 fiatalnak 881 protetikai ellátást is igénylő foghiánya van, ez személyenként 1,66 foghiányt jelent. Serdülőkorban az alsó és felső 6-osok extrakciójának rendkívül magas arányával találkoztak Nemes és mtsai [10]. A mi statisztikánkban a hiányzó fogak 50%-a első nagyőrlő, amiben szerepet játszhat ezen fogak korai eltávolításával kapcsolatos javallatok (Tóth és Dénes [13]) elterjedt alkalmazása is. A jelenlegi adataink mellett el kell fogadnunk, hogy bizonyos esetekben a hatosok korai eltávolításának előnyös következményei lehetnek, de akkor a fogeltávolításnak időben, a pontos indikáció alapján 6—10 éves korban kell történnie. Az itt szereplő 457 hiányzó hatos fogat feltehetően olyan korban távolították el, amikor extrakciójuk kedvező hatása már nem érvényesült.

137