Fogorvosi szemle, 1991 (84. évfolyam, 1-12. szám)

1991-04-01 / 4. szám

Receptorblokkolás: H j-reeeptorbiok kólóként 10 mg -kg-1 kloropiramin (Suprastin, EGYT) H2-receptor­­atangonistaként 10 mg -kg-1 oimetidin (KGY) fiziológiás só oldatát alkalmaztuk 2 ml • ■ kg-1 volumenben 10 perccel az ingerlés megkezdése előtt iv-an. Paraszimpatikus blokkolóként az ingerlés előtt 10 perccel 3 mg -kg-1 atropint (EGYT, fiziológiás só­oldatban) adagoltuk iv.-an. Kísérleteink során az érfal-permeábilitás mérésekor ötféle előkezelést alkalmaztunk iv.-an.: 1. 2 ml -kg-1 fiziológiás sóoldat 2. 10 mg kg-1 kloropiramin 3. 10 mg kg-1 cimetidin 4. 10 mg kg-1 kloropiramin + 10 mg -kg-1 cimetidin 5. 3 mg -kg-1 atropin A hisztamin nyálkahártyára cseppentésének hatását az 1—4. számmal jelölt elő­kezelésben részesült négy állatcsoportban, a capsaicin alkalmazásának hatását az 1—2. és 4—5. jelölésű előkezelés után további négy állatcsoportban vizsgáltuk. Az elő­kezelést követően 6 percet vártunk, majd az állatoknak beadtuk az Evans-kék-festéket. Újabb 5 perces nyugalmi periódus után az állatok mandibuláját fedő nyálkahártyát hisztamin vagy capsaicin oldattal ingereltük. Az ingerlés 5. percében az állatokat meg­öltük, és mértük a szövetek festéktartalmát [6]. A véráramlás meghatározásakor háromféle iv. előkezelést alkalmaztunk: 1. 2 ml kg-1 fiziológiás sóoldat 2. 10 mg -kg-1 kloropiramin 3. 3 mg kg-1 atropin A hisztamin nyálkahártyára cseppentésének hatását két állatcsoportban (1. és 2. számmal jelölt előkezelés), a capsaicin cseppentés hatását három állatcsoportban (1—3. számmal jelölt előkezelés) vizsgáltuk. A szájnyálkahártya ingerlése, azaz a különböző anyagoknak a száj nyálkahártyára való cseppentése az előkezelést követő 10. percben történt. Egy perces várakozás után a 8(SRbCl beadásával meghatároztuk a szöveti véráramlást [6]. A szájnyálkahártya permeábilitásának illetve véráramlásának kontrolljaként olyan további két-két állatcsoportban mért értékeket használtunk, melyek egységesen 2 ml - kg-1 fiziológiás sóoldat előkezelésben részesültek, és a szájnyálkahártyájukra a hisztamin, illetve capsaicin oldószerét cseppentettük. Statisztikai értékelés: A megadott értékek átlagértékek +SE. Az eredmények statisztikai analízisére a Student-féle kétmintás t-tesztet használtuk, és a p<0,05 értékeket tekintettük szig­nifikánsnak. Eredmények Lokális hisztaminkezelés hatása a szájnyálkahártya Evans-kék tartalmára és véráramlására: Kontroll állatokban a szájnyálkahártya szövetének Evans-kék-koncentrá­ciója 18 + 2 gg-g-1 volt (n=6). A szájüregben lokálisan adagolt hisztamin (10—10 punol) hatására a nyálkahártya Evans-kék-tartalma jelentősen nőtt (40,6 + 3,7 (tg-g_1, n = 5, p <0,001, 1. ábra). Tíz gmol lokálisan adagolt hiszta­­minmennyiség, mely jelentős mértékben növelte a szöveti festéktartalmat, a szájnyálkahártya 8(iRbCl-módszerrel mért véráramlását (0,57 + 0,05 ml • min-1 • • g-1, n = 5) 32±5%-kai fokozta (n=6, p <0,02). A H-receptor-blokkolók hatása a hisztaminnal lokálisan kezelt állatok szájnyálka­hártyájának f estéktartalmára és véráramlására: A H,-receptor-blokkolóként alkalmazott kloropiramin (10 mg-kg“1) a hisztaminnal kezelt állatok szöveti Evans-kék-tartalmát és véráramlását a kontroll értékre csökkentette (n = 5, p<0,01; 1. és 2. ábra). A H2 receptor-118

Next

/
Thumbnails
Contents