Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
nyezetbe való átvitele megakadályozott. 126 leukoplakia műtété során a preoperatíve vett biopszia leukoplakia erosiva szövettani képe mellett, a műtét során laserrel kimetszett és szövettanilag feldolgozott anyagból 4 esetben találtunk carcinoma in situt. Mivel a műtét előtti biopszia eredménye leukoplakia volt, a laserműtétet nem terjesztettük ki. Az azóta eltelt 10—22 hónap alatt, szoros obszerváció mellett, nem észleltünk sem lokálrecidívát, sem regionális áttétet. A laserexcisiók során eltávolított szövetek hisztológiai feldolgozásakor vizsgáltuk a sebszéleket. Minden esetben azt találtuk, hogy a metszlap 10—20 ^m nagyságrendig egyenes vonalú és éles határú. A coagulatio és vaporisatio során a szöveteket eszközzel nem érintettük, nem vongáltuk, nem komprimáltuk. Vágás esetén az épben vezetett metszés elváltozás melletti sebszélét emeltük meg, így a keletkező sebszéleket ebben az esetben sem traumatizáltuk. A szövetkímélő technika nemcsak abból származik, hogy a lasersugárral létrehozott seb környezetét a műtét során mechanikusan nem károsítottuk, hanem abból is, hogy a laserrel létrehozott sebfelszín termikus károsodása a 300 /яп-t nem lépte túl. A háromféle laserműtét során a műtéti területen létrejövő sebfelszín érintésmentes, illetve csak a lasersugár érinti. A metszésre használt eszközzel nemcsak tumorsejteket, de vírusokat, baktériumokat, gombákat, toxinokat sem passzáltunk a műtéti területről az ép szövetekbe. A lasersugár termikus hatásából következett, hogy ezeket elpusztította műtétkor, így műtétünk „aszeptikusnak” tekinthető. A laserműtétek utáni sebfelszínen koagulált, fehérjékkel fedett, carbonisatiós zóna helyezkedik el, amely védi a seb mélyebb rétegeit a felületfertőződéstől. 18 esetben bakteriológiai tenyésztésre és mikrobiológiai vizsgálatra a műtét végén, a laserrel létrehozott sebfelszínekből vett anyagból 2 esetben tenyészett ki vegyes baktériumflóra és 1 esetben lehetett candida albicanst kimutatni. A műtéttel ellentétes oldalról, a száj üregből kontrollként vett mintákból minden esetben kitenyészett baktérium és gombaelemeket is ki tudtunk mutatni. Az elvégzett 548 műtét után 17 esetben figyeltük meg a sebzés gyulladását, ezek célzott antibiotikus kezelés után szanálódtak. A 17 kialakult gyulladást, a 29, suturákkal egyeztetett sebzést és a nyelven végzett, 3 beavatkozást kivéve, a posztoperatív időszakban jelentősebb oedemaképződést nem észleltünk. Az oedema mértékét klinikai vizsgálattal ítéltük meg. Lasercoagulatio és vaporisatio esetén — függetlenül a laserezett felszín nagyságától és lokalizációjától — számottevő hegszövet (mely sebészi korrekciókat igényelt volna), egyetlenegy esetben sem alakult ki. Mélyre hatoló vágás esetén, kb. 30%-ban figyeltünk meg kismértékű hegesedést, de alaki torzulást vagy funkcióbeli károsodást ezek sem okoztak. A posztoperatív fájdalom jelentkezését és mértékét a betegek közlése alapján tudtuk értékelni. Az 548 műtét után, a laserműtét napját 171 beteg (31,2%) igényelt fájdalomcsillapítást, közülük 108-an a 2. posztoperatív napon is vettek be gyógyszert. Az 5. naptól kezdve csak két, periostitises beteg igényelt fájdalomcsillapítást. Betegeink a műtét napján nyelési nehézséget nem észleltek, szájon át tudtak táplálkozni. A sebgyógyulás gyorsaságát és minőségét kevéssé befolyásolta a laserműtét típusa, különbséget észleltünk viszont a laserezett terület felszínének nagysága szerint. Míg a 2 cm-nél kisebb sebzések reepithelisatiója rendszerint a 21. napra befejeződött, a szövődménymentes esetekben az ennél nagyobb defektusok teljes hámosodásához — a szövethiány kiterjedésének függvényé8
