Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-07-01 / 7. szám
Megbeszélés A gravidákat a terhesség folyamán trimeszterként legalább egyszer vizsgáltuk, az irodalmi adatok alapján ugyanis ezidőben volt várható a különböző fogazati és gingivális-, parodontális értékek kiugró változása [4, 13, 16]. Vizsgálataink során a caries-frekvenciát 98,25%-nak találtuk, mely más irodalmi adatokhoz hasonlóan magas értéket képviselt. Boros [7] 1942-ben 2283 terhes nő vizsgálatakor 0,8%-ban talált ép fogazatot. Bánóczy és mtsai [6] 1130 terhes nőt vizsgálva a caries-frekvenciát 99,38%-nak találták. Tóth K. 1962-ben [19] 98,5%-os caries-frekvenciát állapított meg Szegeden, s ugyanez évben Bruszt a bácsalmási és bajai járásban 96,8%-os caries-frekvenciát észlelt [9] nem terhes populáción. Orosz és mtsai [18] 1976-ben 604 terhes nő longitudinális vizsgálata során 0,99%-ban találtak ép fogazatot. A terhesség előrehaladtával értékelve a caries-intenzitás változását, Adler és Pászner [1] és Orosz és mtsai [16, 18] adataihoz hasonlóan^ mi sem tapasztaltunk a terhesség alatt klinikailag jelentős caries szaporulatot. A DMF index egyes összetevőit külön értékelve a szuvas fogak (D) számának csökkenése arányos és közel azonos mérvű a tömött (F) fogak számának emelkedésével a terhességi idő függvényében. Az eltávolított fogak (M) átlagának hasonlóan csekély volt, Albrecht és mtsai [3] vizsgálataihoz hasonlóan. Ilyen magas, 96,5%-os gingivitis-frekvenciát az irodalomban nem találtunk. Bánóczy és mtsai 89,2%-os [6], Orosz és mtsai 83,8%-os [17], ill. Bruszt és Bánóczy 46,94%-os [10] ínygyulladási frekvenciája jóval alacsonyabb volt, bár ez a legutóbbi felmérés nem index segítségével történt. Az ínygyulladás súlyossága már a kezdeti időszakban (I. trimeszter) igen kifejezett volt, hasonlóan magas adatokat csak Albrecht és mtsai [3] által vizsgált diabeteses terheseknél találtunk. A terhességi idő előrehaladtával az ínygyulladás intenzitása fokozódott, az irodalmi hivatkozások alapján [2, 12, 15, 16, 17] kiugró Pl értékekre számítottunk a 12—16. és a 31—33. terhességi hetekben, ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy gondozott betegeinknél az átlagértékek egyenletesen, de csak igen kismértékben emelkedtek. A szájhigiéne fokát vizsgálva, és azt más szerzők véleményével összehasonlítva, számunkra is meglepő és nem várt eredményre jutottunk. Künzel és mtsai [13], ill. Orosz és mtsai [17] munkái alapján romló szájhigiénét vártunk a terhesség ideje függvényében, ezzel szemben mi az OHI-S index átlagértékeinek csökkenő tendenciáját tapasztaltuk. Ha a parodontális és szájhigiénés változásokat együttesen vizsgálva hasonlítjuk össze Orosz és mtsai [17] eredményeivel, úgy azt tapasztaljuk, hogy ott a kiindulási értékekhez viszonyítva jóval nagyobb emelkedés következett be mind a Pl, mind az OHI-S értékeiben, s a két érték változásai ott parallel követték egymást a terhesség előrehaladtával. Mindez feltehetően arra utal, hogy mivel a terhesgondozóban folyamatosan ellenőrzött betegeket az ellenőrzővizsgálatok során rendszeresen instruáltuk és motiváltuk, szükség és igény szerint fogászati és terhesgodozási modellt sikerült kialakítanunk. A megfigyelt csoportban a rendszeres gondozás hatására a terhesség végére jelentős mértékben csökkent a szuvas-, és ezzel párhuzamosan emelkedett a tömött fogak száma, a betegek szájhigiénéje is javult. Célszerű lenne a magyarországi terhesgondozó hálózaton belül, —- ahol a terhes amúgyis köteles négy alkalommal megjelenni, s fogászati szűrővizsgálaton is részt venni, — [14] — azt a fentiekben ismertetett preventív tanácsadással, fogászati ellátással és gondozással kiegészíteni. 203
