Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1990-07-01 / 7. szám

Ricketts 5*

Hasund 9*

Roth 13°

kezelés előtt i i

kezelés után i\\\W\\1

életkor 8 9

(év)

kezelési idő (hó)

24

51*

kezelés előtt

kezelés után

életkor 16</

(év)

119

13 c/

12 c/

229

129

15 9

179

14c/

139

8

10

s\

18

/\

17

20

/\

16

Б5®

81®

39® 41®

37°

46° 22°

48®

32®

40° 34°

41®

55° 81 • 39® 41° 37° 46° 22® 48® 32® 40® 34® 41®

^ ^ 00 / 00 0 0 00 0

13®

9® 5® 6® 7®

11® 9®

5®

4° 90 90 10«»

179 17c/ 99 IO9

kezelési idő (hó)

22

12

15

25, 9 / \ / \

9

17

20

18

11

8

65®

42®

34®

32° 30° 28° 26°

72®

79®

55®

44° 46®

27®

kezelés előtt

/

/

0000

00

0

14®

9°

9°

e° 9° 5° 5°

0°

9®

5®

4°

6®

5®

kezelés után

3. ábra. A szemfog helyzete betegeinknél a kezelés előtt és után. Feltüntettük az egyes szerzők által ideálisnak ítélt distalis tengelydőlés (angulatio) mértékét is.

és a fog nyakára helyezett ligatúrával. A direkt ragasztott bracket és a gyűrű felhelyezése a szűk műtéti terület miatt sokszor akadályba ütközik, valamint a műtéti terület nehezen izolálható, szárítható, a ragasztás feltételei ritkán adottak. A bracket horgai könnyen elakadnak a környező szövetekben az aktiválás során. Ezeket tapasztaltuk a kezdeti sikertelen három esetben.

A szemfog koronájának parapulpális átfúrása két problémát vet fel. Ha a koronaszélhez közel végezzük a fúrást, a zománc könnyen kitörhet, ellenkező esetben nagy a pulpa sérülés veszélye. Figyelembe kell venni, hogy fejlődésben lévő tág pulpakamrájú fogakról van szó, és körülményes a létrejött kavitás korrekt ellátása a kezelés után, a több hónapig átfűzött ligatúra drót miatt (caries). Ezért ezt a módszert nem alkalmaztuk.

Mi a fog nyakára helyezett ligatúrát részes! tettük előnyben, majd a fogáttörés után helyeztük fel a direkt ragasztott bracket-et, a fog végleges pozíciójának eléréséig. így a parodontiumot érő káros hatásokat rövidítettük [2, 3]. Ligatúra szakadás, lecsúszás miatt három esetben reoperatiora került sor. Ezt sikertelenségnek kell elkönyvelnünk.

A horgonylat veszteség elkerülése sok gondot okozott a foghiányok és az erőrendszerbe be nem vonható fogak esetén (caries, resorbeálódott gyökerű tejfog stb.). Ilyenkor a nem eléggé merev ív nem akadályozta meg a molarisok mesialis irányú dőlését. Ezt a kezelést későbbi fázisában korrigáltuk, és a horgonylat megerősítésével ezt a mellékhatást minimálisra csökkentettük.

A kezelések kapcsán egy másik horgonylati probléma is felmerült. Szinte minden esetben tapasztaltuk, elsősorban a szemfog mellett lévő fogak intrudálódását, amit teljesen nem sikerült kiküszöbölnünk. Ez megnövelte a ke-196