Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)

1990-06-01 / 6. szám

ranialisnak, de kísérő betegség nélkül is felléphet (ez a ritkább). Úgy tűnik, csak a maradó fogazatban jön létre. Etiológiájában nem bizonyított, de nagyon valószínű az öröklődés döntő szerepe.

A polyodontia végletességét bizonyítja a Papadanopulos [cit. Euler, 6] észlelte eset. Egy személynek 55 maradó foga volt, 25 felső és 30 alsó. A számfeletti fogak csak az oldalsó fogak területén fejlődtek ki, az anomália nem érintette a frontfogak régióját.

A többszörös csírahiány nomenklatúrája ugyanúgy nem egységes, mint a csírahiányoké általában. A fogcsoportokra vonatkozó csírahiányokat általában oligodontiának szoktuk nevezni. A rendellenességek extrém foka a nagyon ritka teljes foghiány, az anodontia totalis. Ennél valamivel gyakoribb az anodontia partialis, olyan nagyfokú foghiány, melynél néhány fog megtartott.

A többszörös fogcsírahiány lehet önálló anomália, de gyakoribb, hogy a bőr és a bőrfüggelékek olyan rendellenességeivel társul, mint az ektodermális dysplasia és az incontinentia pigmenti. A leggyakrabban hiányzó fogak a bölcsességfogakon kívül a második kisörlők, a felső második és az alsó első metszőfogak, ugyanúgy, mint az egyes fogak hiányánál. Azonban jelentős eltérés van a kettő között az előfordulás gyakoriságában [Schulze, 20]. Pl. az alsó középső metszők lényegesen gyakrabban hiányoznak, mint önállóan szoktak; az alsó középső és a felső oldalsó metszők kb. azonos arányban csírahiányosak, szemben az önálló előfordulással. A legritkábban hiányzó fogak a felső középső metszők, a felső és alsó első molarisok, valamint az alsó szemfogak. Érdekes, hogy az alsó oldalsó metszők az egyik legstabilabb fogféleség, ritkábban csírahiányosak, mint a felső szemfogak.

Az oligodontia etiológiájában is az öröklődés játsza a legnagyobb szerepet, valószínűleg többféle öröklődési típussal. Szerepét a gyakori familiáris jellegű előfordulás is bizonyítja. Néha exogen tényezők szerepét is igazolni lehet.

Többen vizsgálták a fogak csírahiányának kapcsolatát oligodontiában. így a felső kismetszők és a bölcsességfogak redukciójában sikerült is összefüggést megállapítani [Müller, Tauner, Szentbe, cit. Kovács Z.,]. Az anodontia partialis érdekes jelenségét a magyar szakirodalomban is többen [Bakody, 1; Bakody—Lelkes, 4; Hepp, 10; Oszetzky, 17] elemezték részletesen.

Érdekesek, általában súlyosak, de szerencsére rendkívül ritkák az olyan izolált fogcsoport-rendellenességek, mint az összes metszőfog [pl. Ovazza, cit. Schulze, 20], vagy az összes őrlőfog [pl. German, 13] hiánya. A többszörös számbeli rendellenességek mindkét irányban a végletekig mehetnek: létrejöhet teljes fogatlanság, anodontia totalis [pl. Bakody, 2] és fogívkettőződés is [szájpad: Qupta—Lucknow, 8; állkapocs: Korkhaus, 14]. Közöltek olyan eseteket is (ez is véglet!), hogy eltávolított számfeletti fogak „visszatértek”, új nőtt helyettük, sőt másik helyen keletkezett új számfeletti fog [Boynton és mtsai, 18; Stevenson—McKechnie, 22]. Érdekes Schmitz [21] és Witzel [25] beszámolója két fivér fogainak és fogszerű képleteinek újraképződéséről, de a közleményt olvasva ezek inkább hiányosan eltávolított recidiváló fogeredetü daganatnak tűnnek.

IRODALOM: 1. Bakody R.: 18 éves fiú hypodontiás fogazata. Fogorv. Szle. 62, 79, i960. — 2. Bakody R.: Anodontia totalis a maradófogazatban. Fogorv. Szle. 70, 246, 1977. — 3. Bakody R.: A maradó második nagyőrlők csírahiányának esetei. Fogorv. Szle. 76, 45, 1983. — 4. Bakody R.—Lelkes T.: Részleges és teljes anodontia protetikai ellátása a gyermekkorban. Fogorv. Szle. 65, 37, 1972. — 5. Bótyik M.: Néhány megfigyelés a fogak számbeli eltéréseiről. Fogorv. Szle. 69, 146, 1976. — 6. Euler, H.: Die Anomalien, Fehlbildungen und Verstümmelungen der menschlichen Zähne. Lehman, München—Berlin, 1939. — 7. Grahnén, H.: Hypodontia in the permanent dentition. Odontologisk Revy, 7, suppl. 3, 1956. — 8. Gupta, D. S.—Lucknow, M. S.: Double palate. Oral Surg. 40, 531, 1975. — 9. Hasey, R. E.—Schmiess, A. A.: Ten maxillary molars. Oral Surg. 41, 268, 1976. — 10. Hepp К.: Partialis anodontia. Fogorv. Szle. 69, 276. 1976. — 11. Hillebrand J.: Űjabb adatok az ember fogainak alaktanához.

189