Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-05-01 / 5. szám
Fogorvosi Szemle 83. 145—147. 1990. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: Dr. Mari Albert egyetemi tanár) Szeged A szájtus lepedékeltávolító hatásának összehasonlító vizsgálata DR. OLASZ TIBOR és DR. GORZÖ ISTVÁN A balneoterápia évszázadok óta segítője a medicinának. A szájbetegségek gyógyítására azonban csak az 1929-ben Bad-Tölz-ben tartott Parodontosis Kongresszus után kezdték szélesebb körben használni a melegforrások gyógyvizeit. Weissenfluh volt az első, aki rendszeres kezeléseket és megfigyeléseket végzett a svájci Lenk fürdőhelyen 1937-től kezdődően [15]. Hazánkban 1960-ban Huszár javaslatára Tóth András vezette be a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházban, ahol saját tervezésű szájtus, az ún. Hévíz szájrózsa segítségével történt a kezelés [12, 13]. Azóta az ország más gyógyvízzel rendelkező városaiban is nyíltak szájtussal felszerelt rendelők [2, 4]. A hazai szakirodalomban több — egyszerűbben készíthető — szájtus került ismertetésre [1, 3, 4, 6]. 1982-től kezdve már mindenki számára hozzáférhető a Lignifer I. Sz. által gyártott szájtus, amely gégecsővel a zuhanyrózsa helyére, a csaptelephez csatlakoztatva használható. Általánosan elfogadott, hogy a gyulladásos fogágybetegség fő kóroka a bakteriális plakk, amelynek eltávolítása és újraképződésének megakadályozása nélkül nem érhető el eredmény a parodontopátiák gyógykezelésében [9, 11]. A szájtus nemcsak, mint a fogágybetegség terápiás eszköze, hanem, mint a jó szájhigiéne biztosítéka szerepel a köztudatban, ezért tartottuk fontosnak a lepedékeltávolító hatását vizsgálni. Anyag és módszer Vizsgálatainkban 40 önként jelentkező (21 férfi és 9 nő) egyetemi hallgató és egészségügyi dolgozó szerepelt. Az átlag életkor 27,5 év volt. Minden személy megtartott fogazattal rendelkezett, fogpótlása egyiküknek sem volt és enyhe gingivitis marginálisnál súlyosabb állapotot nem találtunk. A kiinduláskor minden személy fogkő és lepedék eltávolításban részesült és természetesen végül polírozást is végeztünk. így kezdetben a lepedékindex 0 volt. A megfigyelés 14 napig tartott. A 7. és 14. napon Silness-Löe [10] és ugyancsak a 14. napon Quigley-Hein [7] szerint lepedék index meghatározást végeztünk a bukkális felszíneken „Displaque” lepedékfestő segítségével. Az értékeket a vizsgált csoportonként egy fogra vonatkoztatva átlagoltuk. A kiválasztott 40 személyt négy 10 fős csoportra osztottuk, férfiakat, nőket vegyesen. — Az I. csoport, naponta egy alkalommal 10 percig ellenőrzés mellett, szájtus kezelésben részesült (Hévíz típusú szájzuhannyal). Ezen kívül egyéb fogtisztítást nem engedélyeztünk. A felhasznált víz hőmérséklete 40—42 °C között változott. — A II. csoport „Rita” fogkefével és „Fluorita” fogkrémmel Bass és Stillman módszerét kombinálva [8] végzett fogmosást napi két alkalommal, 5—5 percig. — A III. csoport napi két alkalommal 2 Érkezett: 1989. október 5. Elfogadva: 1990. január 15. 145
