Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-05-01 / 5. szám
A „Goodfill” amalgam polírozott felszínén az ón dúsulási foltjai általában 20—50 m átmérőjűek, szabálytalan alakúak, helyenként egymás közelébe kerülnek. Az erősen ónszegény területek relatíve nagy átmérőjű foltokat (50— 100 j“m) alkotnak (5. ábra). Az ezüst dúsulási képe megközelítően az óndúsulás negatívja (6. ábra). Azokon a területeken ahol az ón és az ezüst is dúsul, a gamma-fázisnak megfelelő elemeloszlást találtunk (7. ábra). Megbeszélés A szakirodalomban egyértelműen állást foglaltak abban a vonatkozásban, hogy a jobb klinikai eredményeiket azok a korszerű amalgámok adják, melyek nem tartalmazzák a fizikakémiai szempontból labilis ón-higany fázist [2, 11, 14]. Eredményeink azt bizonyítják, hogy mind a „Homodent—1”, mind a kont• rollként használt „Goodfill” gamma-2 fázist tartalmazó konvencionális amalgám. Struktúrájuk inhomogén. Mindkét amalgám esetében az ón dúsulási helyein találtunk a gamma-2 fázisnak megfelelő elemspektrumot. Az általunk kapott görbe megfelel számos szerző gamma-2 fázist leíró görbéjének [6, 7, 13]. A „Goodfill” amalgám ezüstjének inhomogenitása kevésbé kifejezett, mint a „Homodent—l”-é, ami a kisebb számú pórussal állhat összefüggésben. Az ón„mentes” területek a „Goodfill” amalgámban a kiterjedt, mátrixot alkotó gamma-1 fázist jelzik. A „Homodent—1” amalgám ónjának inhomogenitása különösen szembetűnő. A „Homodent—1” klinikai vizsgálatára vonatkozóan mindössze egy irodalmi adatot találtunk [5]. Az 1988-ban közölt munka ugyan említést tesz kiterjesztett klinikai vizsgálatokról, de az ott közölt adatok (feldolgozási idő, higanyszükséglet, felhasználási idő, tömöríthetőség, polírozhatóság, széli záródás) megszerzéséhez nem szükséges klinikai vizsgálatot végezni. Ezek tipikusan Laboratóriumi vizsgálatok. Az említett vizsgálatokon túl elvégezték a „Homodent—l”-nél és egy kontroll amalgámnál a réz- és óntartalom dúsulási helyeinek összehasonlítását is, amikoris a „Homodent—1” bizonyult homogénebbnek. — Ezt a közlést azonban nem tudjuk saját eredményeinkkel összevetni, mert a kontroll amalgámot nem nevezték meg. A fenti közleményben említés történik kb. 400 szájba helyezett „Homodent— 1” amalgám tömésről, melyek „klinikai viselkedése is biztató eredményeket mutatott”. Ennél a közlésnél azonban konkrét vizsgálati eredményeket nem közöltek. Mivel a követéses klinikai vizsgálatok hiányoznak, laboratóriumi eredményeink pedig óvatosságra intenek, feltétlenül szükségesnek tartjuk a már szájban levő „Hdmodent—1” amalgám tömések vizsgálatát olyan betegeken, akiknek hasonló ideje szájban viselt más amalgámból készült töméseik is vannak. A klinikai vizsgálatokat az FDI-normák szerint kellene elvégezni. IRODALOM: 1. Brown, В. F.: Concept of the occluded corrosion cell. Corrosion 26 249, 1970. — 2. Doglia, R., Herr, P., Holz. J., Baume, L. J.: Controle du comport ement clinique de 4 amalgames a 1 aide de methodes macrophotographique et nv.crophotographique normalisées. Rev. mens, suisse Odonto-stomatol. 91, 329, 1981. — 3. Fairhurat, C. W and Ryge, G.: X-Ray diffraction investigation of the Sn-Hg phase1 in dental amalgam. Adv. X-Ray Anal. 5, 64, 1961. — 4. Guthrow, C. E., Johnson, L. B. and Lawless, K. R.: Corrosion of denltal amalgam and its component phases. J. Dent. Res. 46, 1372, 1967. — 5. Lovász. A. és Tardy P.: Homodent—1, az új, korszerű magyar amalgám. Fogorv. Szle. 81, 353, 1988. — 6. Mahler, D. B., Adey, J. D. and Eysden, J. V.: Microprobe Analysis of Amalgam: I. Effect Surface Preparation J. Dent. Res. 52, 74, 1973. — 7. Mahler, D. B., Adey, J. D. and Eysden, J. V.:Quan-142
