Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-05-01 / 5. szám
LXXXIII. 5. szám 1990. május FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 83. 129—132. 1990. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Szeged (igazgató: Dr. Mari Albert egyetemi tanár) A glass-ionomer cement mint fogászati tömőanyag DK. FERBER FERENC és DR. TANÁCS ANTAL Régi törekvés a fogorvosi gyakorlatban, hogy a fogak kemény szöveteinek szerzett, vagy a fejlődés során kialakult hiányait fogszínű anyaggal pótolják. Ezen anyagok kifejlesztése terén az utóbbi évtizedekben ugrásszerű a fejlődés. A glass-ionomer (üveg-ionomer vagy másnéven ASPA — Alumínium-Silikát-Poly-Acrylát) cementek megjelenése a kutatás új irányát képviselik. Legfőbb jellemzőjük, hogy képesek kémiailag kötődni a fog kemény szöveteihez, a dentinhez és a zománchoz egyaránt. A fogorvosi gyakorlatban az 1970-es évek elejétől alkalmazzák, [1, 2, 3]. Dolgozatunk célja, hogy az utóbbi évek közleményei tükrében ismertessük a gyakorlati felhasználását egy olyan anyagnak, mely jelenleg Magyarországon még nincs forgalomban. Használata számos esetben jelentős előnyt biztosít, sőt olykor nélkülözhetetlen, összehasonlítva más fogászati tömőanyagokkal. Továbbá célunk az, hogy felhívjuk a figyelmet erre az anyagcsoportra és sürgessük mielőbbi forgalomba hozatalát is. A „cement” elnevezés nem fedi a köznapi értelemben Sorel-cementek közé sorolt alapozó és ragasztóanyagok fogalmát, de a Wilson és McLean [4] révén bevezetett glass-ionomer cement név az irodalomban elfogadott és leggyakrabban használt kifejezés. Mikrostruktúrája hasonlít a kompositokéhoz (1. ábra). A kémiai szerkezet az alap matrix egy Ca-Al-poly-só, melyben az ún. silicagéllel körülvett üvegszemcsék vannak [4, 5]. Kötési reakció A glass-ionomer cement fogászati felhasználása, az ún, ionbeszívó üvegek es az acryl-sav homo- és copolymer jeinek vizes oldata között lejátszódó kémiaj reakción alapul [6]. A tömőanyag leegyszerűsítve egy üvegporból, poly-só-ból és folyadékból, a kémiai reakciót elindító acrylsavból áll. A kötési folyamat lényege Wilson [4] szerint: polimerek között lejátszódó sav-bázis, kation-anion reakció, melynek során semleges só képződik. A megszilárdulás folyamán erőteljes Ca és A1 kation és fluor, valamint polycarboxilat 'anion vándorlás indul meg, mely képes a közvetlen molekuláris érintkezés révén a fog zománcapatitjának hidroxil gyökeivel reakcióba lépni, így kémiai kötés jön létre a tömőanyag és a fog anyaga között [4, 5, 7, 8]. Ez a jelenleg többnyire alkalmazott fogszínű anyagokon túlmutató tulajdonsága nagy reményeket kelt a fogászati alkalmazás terén. Érkezett: 1989. november 20. Elfogadva: 1990. január 15. 129
