Fogorvosi szemle, 1990 (83. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
konvencionális ötvözetek csoportjában összetételük alapján alig különböznek az egyes termékek. Klinikai vizsgálatokkal talált eltérő eredmények a szemcsék nagysága, azok alakja, felszínük morfológiájában és belső struktúrájában rejlő eltérésekből adódnak [3], tehát az amalgámötvözet értékét a gyártási technológia adja meg. Az egyes ötvözetek szemcséinek eltérő mérete, formája és felszíni struktúrája a gyártás során alkalmazott eljárástól függ. Az amalgámpor előállítása során a fémeket összeolvasztják, hűtik és darabolják. A technológiát nem közük pontosan a gyártók. Az egyes fémeket összeolvasztva, homogenizálják 300—400 °C-on, kihűtik, majd aprítják, ezután öregítik (rekrisztallizálják) 100—150 °C-on és végül oxidmentesítik savas mosás segítségével. Az egyes hőkezelések időtartama, a hőmérséklet emelésének, illetve csökkentésének üteme eltérő az egyes gyártmányok szerint. A gyártmány állandó minőségét a beállított eljárás konstans volta biztosítja. Amennyiben mechanikus úton aprítják az öntecset, akkor a frézer forgási sebessége és típusa befolyásolja az egyes szemcsék formáját és nagyságát. Az ilyen hidegen megmunkált, nem rekrisztallizált ötvözet gyorsabban reagál a higannyal, mint a spontán rekrisztallizálódó vagy öregített termék. A mechanikus fölaprózás és a rekrisztallizáció folytán, ha a folyamat nem nemes gázok védelmében zajlik, a szemcsék felszíne oxidálódik. Ez az oxidréteg később megnehezíti az amalgamizációt. Ennek elkerülése érdekében gyenge, anorganikus savakban oldják az oxidréteget [9, 18]. Az ötvözetszemcse alakja 1962 óta találunk irodalmi adatokat olyan ötvözetekkel szerzett tapasztalatokról, melyek szemcséi gömb formájúak, vagy gömbszerűek [4]. Ezeket az ötvözeteket szférikus amalgámötvözeteknek nevezzük. Előállításuk lényege abban rejlik, hogy az olvadékot vékony sugárban egy merőlegesen elhelyezett, gyorsan forgó, standard hőmérsékletű acélkorongra futtatják és így a folyékony ötvözet gyorsan kihűl, megszilárdul és csepp formájú részekre aprózódik. A módszert 1961-ben szabadalmaztatták az USA-ban [15]. Ilyen esetben az egyes részecskék struktúrája inhomogén, ezért kb. 150 C fokos hőmérsékleten elengedhetetlen a homogenizációjuk. Bizonyos gyártmányok, pl. a Dispersalloy (Johnson and Johnson) a reszeléket és a szférikus szemcséket keverve tartalmazzák. Általánosan elfogadott a szakirodalomban, hogy a szférikus amalgámötvözetek előnyösebb tulajdonságúak, mint a reszelékek [5, 9, 18]. Az ilyen ötvözet könnyebben tömöríthető, gyorsabban egyesül a higannyal, jobb az adaptálhatósága és a plaszticitása. A kialakuló amalgám tulajdonságai kevésbé függenek a keveréstől és a kondenzálástól [3, 18]. A szférikus amalgámok előnye azzal magyarázható, hogy a közel azonos méretű és gömb formájú szemcsék a higannyal történt összekeveréskor egységnyi térfogaton a legnagyobb felszínt biztosítják a higany számára, amit keveréskor úgy észlelünk, hogy az amalgámpor könnyen veszi fel a higanyt. Az ötvözetszemcse mérete A nemzetközi kereskedelmi forgalomban lévő amalgámporok a szemcsék nagysága szerint három csoportba oszthatók: finomszemcsés, közepes- és durvaszemcsés ötvözetek. Az első csoportban a szemcséknek legfeljebb 10%~a tartozhat a 100 /tm-nél nagyobb szemcsenagyságba. Amennyiben 10 és 30% között találunk 100 /tm-nél nagyobb szemcséket, akkor közepes szemcsenagyságú ötvözetről beszélünk, míg durvaszemcséjú ötvözetek esetén több mint 30% a 100 /tm-t meghaladó szemcsék aránya. Igen fontos követelmény, hogy 102
