Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
Fogorvosi Szemle 82. 11—79. 1989. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karának Orálbiológiai Csoportja (vezető: Dr. Zelles Tivadar egyetemi tanár), Budapest A szaharóz „szerepének” felülvizsgálata a kariológiaidietetikai kutatások tükrében A cukorpótlók proíilaktikus alkalmazhatóságának lehetőségei DR. VÉGH ANDRÁS Jelen tanulmány témája a „cukorpótlás”, a legaktuálisabb szakmai kérdések egyike, mert úgy látjuk, hogy a hazai gyógyító-megelőző klinikum és az ide vonatkozó nemzetközi alapkutatás álláspontja kritikus mértékben divergál. A prevenciós gyakorlat szempontjából pedig azért kiemelten fontos ügy, mert a módszerrel kapcsolatban felmerült a tömegméretű alkalmazás lehetősége. Ezért fontos és szükséges a Fogorvosi Szemle olvasóit tájékoztatni a kariológiának a 80-as évek fordulója után kibontakozott hatalmas szemléletváltozásáról. Az új prioritások tükrében azért is szükségét látjuk a cukorpótlás kariológiai-dietetikai újragondolásának, mert a köztudatban a jelek szerint ez még nem történt meg [3]. Az ma már mélyen és szerencsésen beivódott társadalmunk tudatába, hogy „a cukor fogszuvasodást okoz”. Az ehhez kapcsolódó téves szemléletet azonban — hogy az emberi fogyasztásban a szaharóz dietetikailag az egyetlen tulajdonképpen számottevő kariogén tápösszetevő [46] — meg kell változtatni. Amint a jelen közleményben, a kariológiai dietetika fejlődésével foglalkozó részben részletesebben is kifejtésre kerül, számos olyan tényező fontosságát ismerte fel a tudomány, amelyek illogikussá teszik a szaharózt olymértékben a központba állítani, amely már egyértelműen vezet el a szaharózszubsztitució, közismert nevén a „cukorpótlás” koncepciójához és erőltetéséhez. Az elmúlt másfél évtizedben világviszonylatban számos helyen kísérlet történt arra, hogy bizonyítsák a cukorpótlók elsődleges helyét a prevencióban. A répacukor száműzetése az emberi táplálkozásból mégis világszerte elmaradt, de nemcsak az alkalmas helyettesítő anyag hiánya miatt. A totális szaharóz-szubsztitució [50] nagy ívű koncepciója rövidesen az édes ízérzet akariogén, mégis édes „ízélményt” kiváltó pótlásának szándékává zsugorodott [29, 51]. A pótédesség fogalmát és gyártását eredetileg az akalorikus cukorpótlás — néha még ma is kísértő — divatja teremtette meg. A szaharózveszély felnagyítása, a caries létrejöttében betöltött szerepének dietetikai abszolútizálása — pontosabban egyedi jelentőséggel való felruházása — ismét, egyre inkább üzleti érdekké vált. A „pótcukorkák” forgalmazása az ún. „fogkímélés” jelszavának hangoztatásával, át nem gondolt szakmai hátteret biztosít, ezzel erkölcsi felmentést ad az ipar érdekelt köreinek. A cukorpótlás hívei tulajdonképpen egy mesterséges fogyasztási gyakorlatot hoznak létre. A legfőbb veszély az, hogy a büntetlenség („megkíméled fogaidat”) ígérgetésével, ha az édességfogyasztás igény volt, azt fenntartják, ha nem volt az, akkor kialakítják a gyermekek kariológiailag különösen veszélyes, nassoló életmódját. Ez a Érkezett: 1988. június 14. Elfogadva: 1988. november 15. 71
