Fogorvosi szemle, 1989 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
1989. mgrcius LXXXII. 3. szám FOGORVOSI SZEMLE Fogorvosi Szemle 82. 65—69. 1989. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Orálbiológiai Csoport (vezető: dr. Zelles Tivadar, egyetemi tanár), Fogpótlásiam Klinika (igazgató: dr. Fábián Tibor, egyetemi tanár), Budapest Savi hatásnak kitett fogzománcfelszín odlékonyságának analitikai mérése és a következményes erózió morfometriai vizsgálata alumíniummal kezelt patkányok metszőfogain DR. KÓBOR ANDRÁS, DR. VÉGH ANDRÁS, DR. FEJÉRDY PÄL és DR. ZELLES TIVADAR A fogfelszín savmaratásos módszerrel történő vizsgálata ennek a bizonytalan kémiai összetételű rétegnek egyfajta mineralizációs állapotáról nyújt tájékoztatást. Ezen többnyire rendezetlen szerkezetű és folyamatos maturációs hatásnak kitett réteg savoldékonysági tulajdonságai a caries körfolyamatát befolyásoló tényezők lehetnek [1, 5]. A zománcfelszín állapotának megítélésére azért alkalmazzák a savas maratást, mert vélhető, hogy ennek a rétegnek a viselkedése a plakk pH-csökkenések periodikus változásakor nem közömbös az iniciális lézió kialakulása és progressziója szempontjából [5, 8]. A savoldékonyság mérésére legelterjedtebben használt metodikák alkalmával meghatározott területről, időegység alatt, ismert H + -ion koncentrációjú savval kioldott anyagok (elsősorban Ca és P) kvantitatív kémiai meghatározásából vontak le következtetéseket a felszíni réteg oldékonyságát és az oldékonyság kinetikáját illetően [3, 5, 6, 8]. Ez a vizsgálati módszeregyüttes azonban nem azonosítható mechanikusan a kémiai oldékonysági mérésekkel [15], mert általa távolról sem homogén szerkezetű réteg felszíni oldékonyságát határozzák meg. A felszíni maturációs réteg topográfiailag eltérő mineralizáltságának, valamint egyenetlenségeinek [9] figyelmen kívül hagyása a fogzománc savi oldékonyságának hamis megítéléséhez vezethetnek. Ezt a következtetést látszanak alátámasztani a savmaratást követően nyert azon eredmények, melyek a fogfelszín morfológiai elváltozásaival foglalkoznak [2, 7, 11, 16, 17]. Utóbbi vizsgálatokból levonható egyik következtetés az, hogy a felszíni réteg megfigyelhető eróziójának topográfiai képe és a savi hatás módja és mértéke között csak a legfelszínesebb réteg leoldódása után mutatható ki kapcsolat [4], ellentétben azokkal a morfológiai vizsgálatokkal, amelyek a mélyebb rétegek „rendezett” hydroxiapatit prizmáinak állapotát térképezik fel a felszíni réteg művi eltávolítása után, vagy zománcszeleteken vizsgálják a savi hatás következményeit [4]. Tekintettel a zománcfelszín előbb vázolt tulajdonságainak lehetséges kariológiai jelentőségére, szándékunk volt — egy, az alumínium fogkemény-Érkezett: 1988. július 20. Elfogadva: 1988. október 21. 65
